Ronda fiúként már sosem lehetek boldog, sosem lesz barátnőm?

"Én (és sokan mások) épp, hogy nem vagyunk "kompatibilisek" az általad felvázolt férfitípussal, kölcsönös a tisztelet köztünk a párommal, de engem speciel azzal vett le a lábamról, hogy felnézett rám, tisztelte a tudásom, gondolkodásom, stb. Azt mondta, "tanulhat tőlem". Ja, és nagyon nagyon pozitív volt."

Azért ezt a "sokan mások"-at kivenném. Te elég ritka típus vagy a nők körében. Nem mondom, hogy nagyon, de azért elég nagy százalék az, aki legbelül dominánsra vágyik, azaz a hagyományos lányok.

"Most úgy látom, téged a sok kudarc, vagy valami arra késztet, hogy (latensen) olyan nőt keress, akin uralmad van, egy tőled függő, nálad kevesebbet érő nőt."

Nem az uralom a lényeg, lehet hülyén hangzik, de én legbelül az a típus vagyok, aki sokat megadna egy nőnek, akit szeret. Ez az, ami öngyilkos hozzáállás, mert az ilyeneket a legtöbb nő kihasználja. Egy pesszimistább, önértékelési zavarosabb nő talán jobban értékeli azt, ha kedves és normális vagyok vele és kevésbé hiányolja belőlem a "macsót", ami nem vagyok. Így nem épül az egész életem színészkedésre, jobban önmagam lehetek egy párkapcsolatban.

Ne érts félre, nem az a baj, hogy ne lenne humorérzékem, vagy unalmas lennék, egyszerűen csak nem akarok ilyen marhaságokat játszani, hogy folyamatosan húznom kelljen kicsit a nőt, meg ilyen eltaszít-magához húz technikákat alkalmaznom és megőriznem a "rejtélyes, kiismerhetetlen férfi" látszatát, hogy fenntartsam az izgalmat, magyarul alfa-játékot játszani vele.

Ha a szigorúan külső jellegek terén nem vagy görög félisten, akkor vagy alfa jellegeket öltesz magadra, vagy nem kelted fel a nők figyelmét. A figyelemfelkeltés a lényeg.

Egy pesszimista, önértékelési zavaros lány lejjebb adja a saját mércéjét. Ha sikerül bétaként kapcsolatot kialakítani vele egy férfinak, akkor a lány rájön, hogy valójában ugyanezt a belsőt, ugyanezt a jellemet várja el ábrándjaiban egy tökéletes külsejű pasitól is, de mivel a felismerés idején már közös múltatok van (túljutottatok a holtponton), ezért átértékelődik benne minden és mivel ismeri a belsődet, a külsővel szembeni elvárások az ő esetében már nem bírnak akkora súllyal.

A paradoxon viszont, hogy ha egy átlagos önértékeléssel rendelkező lánnyal szemben ilyen vagy, akkor ő vagy észre sem vesz, vagy csak barátként tekint rád, mert nem kelted fel a szexuális érdeklődését.

"Azért ezt a "sokan mások"-at kivenném. Te elég ritka típus vagy a nők körében. Nem mondom, hogy nagyon, de azért elég nagy százalék az, aki legbelül dominánsra vágyik, azaz a hagyományos lányok."

Az én környezetemben egyre ritkább, és több az olyan, amilyet írtam, évről-évre. De ez változó lehet. Nem tartom magam ritka típusnak... sőt... lassan már (itt legalábbis) általános. Függ persze az ember egyéni környezetétől is. (Nekem már a szüleim is ilyenek voltak, én már "második generációs" vagyok ebben. :))

"Nem az uralom a lényeg, lehet hülyén hangzik, de én legbelül az a típus vagyok, aki sokat megadna egy nőnek, akit szeret. Ez az, ami öngyilkos hozzáállás, mert az ilyeneket a legtöbb nő kihasználja. Egy pesszimistább, önértékelési zavarosabb nő talán jobban értékeli azt, ha kedves és normális vagyok vele és kevésbé hiányolja belőlem a "macsót", ami nem vagyok. Így nem épül az egész életem színészkedésre, jobban önmagam lehetek egy párkapcsolatban."

Itt nekem már kicsit zavaros, de mindegy. :)) Macsót én se igénylek, sőt, a barátomra pont az "odaadás" jellemző nagyon. De nagyjából értem, hogy te ezt inkább "irányítva" akarod megadni, vagy anyagiakkal, vagy nem is tudom... jó, lehet nem értem. :)

"Ne érts félre, nem az a baj, hogy ne lenne humorérzékem, vagy unalmas lennék, egyszerűen csak nem akarok ilyen marhaságokat játszani, hogy folyamatosan húznom kelljen kicsit a nőt, meg ilyen eltaszít-magához húz technikákat alkalmaznom és megőriznem a "rejtélyes, kiismerhetetlen férfi" látszatát, hogy fenntartsam az izgalmat, magyarul alfa-játékot játszani vele."

Nem tudom, mi ez, de eddig úgy tudtam inkább a nők alkalmaznak ilyet. Hogy megnyugtassalak: rám se igaz. :)) Azt hallottam már, hogy a rejtélyes "rosszfiú" jobban izgatja a nőket, kihívás nekik, be akarják törni, stb. A játszmák engem is fárasztanak, szerintem főleg az önértékelési zavarokban szenvedő emberekre jellemző. Szóval, itt talán újra melléfogtál a "pesszimistával". (Úgy értem, egy egészséges önbizalommal, önérzettel rendelkező lány talán jobban hozzád való lenne).

Az biztos, hogy lényeges a "figyelemfelkeltés", akárcsak az állatvilágban, a fajok többségénél. Ez a központi része az egésznek. Vagy külső, vagy pedig amolyan "provikáció", mondják is, a fontos, hogy "felfigyeljen" rád- mert ha beszélgettek, aztán már lehet lejjebb adni, fokozatosan (annál jobban ragaszkodni kezd a nő, hogy először provokáltad, aztán picit behódolsz neki... nem szó szerint. Később újra provokálod, ezzel egy folyamatos feszültséget tartasz fent, és annál édesebb lesz neki, amikor újra a "tenyeréből eszel". Erre célzol? Ez színtiszta pszichológia, általános emberi jellemző, a két "véglet" felfokozza egymást, nem válik unalmassá az illető. De én sem vagyok vevő ilyesmire. Filmekben is gyakran alkalmazzák, kölcsönösen, hogy a két főhős végig "verseng", csipkelődik, kicsit utálja egymást, ellenséges, de ott van köztük a feszültség, ami végül "robban".)

"Egy pesszimista, önértékelési zavaros lány lejjebb adja a saját mércéjét."

Nem mindig. Le merem fogadni, hogy a flegma, lekezelő lányok egy része is ilyen. Vagy a párjukat leuraló lányok, a manipuláló lányok, stb. egy része is.

Kb. harmadukra lehet igaz, amit te írsz, hogy úgy van vele "én csak ennyit érek, ennyit érdemlek".

Ezt az alfa-béta dolgot meg felejtsd el, csak a fiúk értékelik így önmagukat, a lányok abszolút nem ez alapján mérlegelnek. Rengeteg fiút látok, aki kicsit se "alfa" a rangsorban, mégis szép barátnője van, míg a "falkavezérnek" nincs. Nincsenek ilyen tiszta típusok, jóval összetettebb az egész, bár mindenben van egy kis igazság.

Vannak lányok, akik tesznek rá, hol helyezkedik el a többi fiúval szemben a srác, mégis alárendelődnek.

Míg másoknak az a lényeges, hogy a többi közt magas státuszú legyen, "vezér", "alfa", mégis ők uralkodnak egy kapcsolatban, nem a fiú, mégpedig nem is akárhogy. Itt is lehetne beszélni róla, vajon mi a motiváció, nem tudom? Hogy egy "alfát" birtokolni, irányitgatni, ugráltatni nagyobb érdem, vagy ilyesmi?

Mindegy, értelmes ember vagy, lehetett veled nyugodtan beszélgetni, ez mindenesetre jó. Csak arra hívtam fel a figyelmed, hogy a dolog néha igencsak csalóka tud lenni.

Ez fontos, csak figyelmeztetni szeretnélek, nem tudom, a nőknél hogy működik!

"Egy pesszimistább, önértékelési zavarosabb nő talán jobban értékeli azt, ha kedves és normális vagyok vele"

Nekem volt "önértékelési zavaros" barátom. Úgy alakult. Normális voltam vele, a legmesszemenőbbekig. Nagyon pesszimista volt, kapcsolatfüggő, stb. Nem vonzom ezt a típust (vagyis nem jön be, másrészt sajnos vonzom, mert rám hagyatkozhat, ami bejön nekik- sajnos nem kiegyensúlyozott módon, hanem ezzel együtt lavíroznak, máskor visszakompenzálnak).

Szakítottunk is. Épp ő volt a végletekig önző, csak kapni és kapni akart, semmiségekért megsértődött, nagyon sérülékeny volt, ráadásul ezeket nem is tudta "tudatosan", csak úgy érzékelte, hogy én mindennel bántom és önző vagyok, ha nem úgy van, ahogy ő szeretné. De azt sem tudta, mit szeretne. (Éppen ez a baj ilyenkor).

Aki önmagával elégedetlen, az nehezen tud boldog lenni. Tudom, most kicsit visszakanyarodtam, te arra célzol, amikor "kisegíthető" ebből valaki.