Mivel tudnám megvigasztalni magam?

Mert ha férfi lennék, ez a gondolkodás mire utalna??? XD. Az pedig, hogy lelkileg fejlett vagyok e vagy sem, azt csak az égiek tudhatják. Nem keresgélek, mert abból csak gond származott, ha én kezdeményeztem... Most már csak sodródom az árral. Ha kimozdulok, utazok, sétálgatok az utcán, titkon reménykedek abban, hogy belebotlok a szerelembe. Elég sokszor lejátszódott az agyamban, hogy milyen lehetne az első találkozás. Viszont, ahogy ismerem magam, kizárt, hogy „szerelem első látásra” történjen a dolog. S bár ilyenkor, amint haza érek, elkönyvelem, hogy ez megint nem az a nap volt, legbelül még talán örülök is neki. Hát nem szörnyű? Itt látszik, hogy a félelem mennyire meggátolhatja az embereket abban, hogy boldogok legyenek. Viszont segít is, hiszen emlékeztet minket a múltban elkövetett hibáinkra, hogy többé ne essünk bele ugyanabba a csapdába (persze van úgy, hogy mégis ott köt ki az ember). A kapcsolatfüggőségről is megvan a véleményem, bár nem hinném, hogy ez csak a nőkre jellemző. Inkább egyénfüggő :).

19-es nagyon jól írta a magány tényleg hasznos tud lenni, sokkal jobban megismered magad ez idő alatt, kitisztul a fejed, hogy mit is szeretnél csinálni, mik érdekelnek, milyen kapcsolatot keresel stb. Nekem sincs már egy ideje barátnőm, ezalatt képeztem magam és elfoglaltam magam olyan dolgokkal, amik érdekelnek. Egyébként szerintem szinte biztos, hogy rossz helyen keresgélsz. Tudom, mert estem már bele én is ebbe a hibába, de hamar rájöttem, hogy zsákutca és váltottam. De a legjobb, ha nem görcsölsz rá erre az egészre, sőt ne is akard, hogy legyen barátnőd és akkor egyből lesz!