Azok a nők akik doktorival rendelkeznek, miért vannak elszállva maguktól és miért olyan flegmák?

Én hamarosan "dr." leszek (nem jogász...), úgyhogy itt a másik oldal:

Rengeteg olyan van a baráti, ismerősi körömben, aki qrvára nem hordja fenn az orrát, tisztelettudó, stb.

Az a probléma, hogy rengeteg emberben van önbizalomhiányból fakadó kisebbségi érzés. Mind tudjuk, hogy ez az érzés egy valag téves feltevés és indulat melegágya. Az esetre vonatkoztatva: "a velem szemben lévő egyetemista/diplomás ember biztos lenéz engem, mert én nem vagyok fősulis/diplomás, milyen alapon néz le engem a kis senki, stb." Tehát már eleve indulatosabban, bunkó módon szól hozzád, még mielőtt 15 szónál többet váltottatok volna. Vannak, akik ezt kellő humorral intézik, határozott udvariassággal, esetleg egy szellemes odaszúrással leszerelik, stb., de vannak, akik ilyenkor hasonló hangnemben válaszolnak. (Nem mondom, hogy ez helyes, de helytelen sem: ha megadom az embernek a tiszteletet, ő is adja meg nekem, ha normálisan szólok hozzá, ő is szóljon normálisan hozzám.) Ha pedig ez utóbbi történik, a másik máris megerősítve érzi magát, hogy "no igen, én megmondtam, ez is csak egy nagyképű paraszt, nem különb a többitől, hiszen hogy szól hozzám." Így pedig kialakul egy ördögi kör, és más hasonló emberrel is így fog bánni, aki erre majd válaszol, és így tovább. Az fel sem tűnik neki, hogy ő kezdte, a másik csak védekezett, legalábbis az ő hozzáállását tükrözte...

Vannak persze szép számmal nagyképű és arrogáns "doktorok", de előbb mindig a saját portánkon kezdjük el a sepregetést.

Szerintem kedves vagyok, udvarias, bár kissé távolságtartó (ez nem a képzettségem miatt van, hanem mert ilyen a természetem).

Szerintem csak pont rossz alanyokat fogták ki, olyanokat, akik alapból ilyenek, és semmi köze ehhez a címnek.

29/N, PhD