Mi a véleményed a helyzetemről? Mit tanácsolnál?

Már több éve szeretek egy lányt, de sose mertem ismerkedni vele. Nem akartam, hogy visszautasítson és barátok se lehessünk. Így csak addig jutottam el, hogy ismer és tudja, ki vagyok. Részben azért történt így, mert mindig az jutott eszembe, hogy mind a ketten teljesen mások vagyunk. Szinte minden téren. Stílus terén és az anyagiak terén is. (Ő egy ilyen "jó csaj", akit mindenki szeret, meg a "menőkhöz" tartozik, én meg egy átlag, aki nem tartozik a gyökerekhez, de mégse az osztály legjóképűbb, legmenőbb hapsija.)Így inkább nem is próbálkoztam nála, viszont azóta is minden nap eszembe jut. Mikor elballagtam általánosból(2.5 éve), örültem neki, hogy nem fogok vele többet találkozni. Így már kevesebbet gondoltam rá.(Ekkor 9.-es voltam.) Aztán megtudtam, hogy a következő évtől ő is ebbe az iskolába jön. Mire már kevesebbet gondoltam rá, utánam jön és azóta is ezen kattog az agyam. Próbáltam elfelejteni minden lehetséges módon, de végül sosem sikerül. Most úgy vagyok, hogy "nem szeretem", de nagyon tud idegesíteni, ha más fiúval látom, és lesem az olyan alkalmakat, hogy közelebb lehessek hozzá, még ha nem is beszélek vele. Szerintem ő csak ismerősként kezel, de volt hogy mikor szembe jött velem, elfordult, legközelebb pedig nagyot köszönt. Mi a f*sz van ilyenkor?