Ma már miért nem jó romantikusnak lenni? Miért veszett ki az emberekből a fény? Miért nem jó átadni magunkat a romantikának? Miért félünk tőle?

Az eddigi érvek közül igazat adok annak, akik a sebezhetőségtől való félelmet látják a romantikus hajlamok elnyomása mögött.

Azonban a mai kor rákfenéje az elidegenedés. Pontosabban az elidegenítés: mindezek hátterében elsősorban a különféle kommunikációs csatornák állnak. A kereskedelmi TV-k egy droidnemzedéket hoznak/hoztak létre, el lehet gondolkodni miért, hiszen tudatos!

Az internet és a mobiltelefonok meg folyamatos kontroll alatt tartják a kapcsolatokat, bizonyos értelemben hátrányosabbak mint amennyi előnyt adnak. A bőséges kommunikációs csatornák oda vezetnek, hogy egyfajta védekezési pózokat veszünk fel a kontoll érzete miatt akár tudatalatt is, és ez megteremti az alapját a sok csiki-csuki játszmázásnak melynél a lényeg a másik fölé kerekedni. Közben meg a fürdővízzel kiöntjük a gyereket.

Hát ez itten a gebasz.

Mi párommal elég romantikusak vagyunk, sőt, csöpögősen cukik és nyálasak egymással.

Mégis lassan 7 éve együtt vagyunk,tehát nem kezdő kapcsolat, hogy majd menekülünk egymástól. :D

Sok igazságot írtatok le.

Én is olyan típus vagyok, aki nagyon romantikus módon bánik a barátnőivel. Egészen kicsi korom óta ilyen vagyok és be kell valljam, rendkívül sikertelen is a szerelmi életem. Rengeteget gondolkoztam már rajta, hogyan lehetne ebből kitörni. Próbálkoztam elfedni a valódi énemet, de végül mindig oda sikerült kilyukadni, hogy hamar megszerettem a lányt és nem tudtam tovább megjátszani magam. Olyankor előtör belőlem az udvariasság, a figyelmesség, a gondoskodás, a rengeteg simogatás, ölelés, csók, az hogy sosem bántanám meg a párom és az igyekezet, hogy a kedvében járjak.

És mindez túl sok, egyszerűen nincs rá igény. Ebből az állapotból szoktam átmenni barátzónába, vagy ami még rosszabb, mikor közlik velem, hogy tartós kapcsolatot most nem akarnak, de felmehetnénk hozzá. Lehet idiótának tűnök, de még egyszer sem használtam ki egy ilyen alkalmat sem. Nem érti meg sajnos a korosztályom többsége, hogy nekem sokkal több kellene már a testiségnél.

Voltak ismerősök, akiktől megkaptam, hogy papucs vagyok, ezzel a hozzáállással csak barátzóna lehetek. A barátzónával igazuk van, tényleg azzá válok. Viszont papucsnak egyáltalán nem tartom magam. Ők a papuccsságot azzal definiálják, hogy a lányok kedvében próbálok járni, azaz mondjuk randi előtt viszek egy szál virágot, egy tábla csokit, kitudakolom mi érdekli és próbálok olyan programot szervezni, stb. Szerintem ez alapvető figyelmesség, sosem fogom megérteni miért baj az ilyesmi, hiszen végig én navigálom az események áradatát. Mellesleg egyébként sincs semmi probléma az önbecsülésemmel, tudom hogy jóképűnek tartanak, hogy igényes vagyok magamra és hogy idióta sem vagyok.

Egyszerűen csak arra kellene rájönni, miért nem akar a lányok túlnyomó többsége huszonévesen egy olyan kapcsolatot kialakítani, ahol a partner figyelmességet ad, szeretet ad és ami a legfontosabb, teljesen őszinte a lánnyal.

Az a legfájóbb, tudom jól, hogy van rengeteg ilyen nő, aki erre vágyik, csakhogy a középkorúak között, akiket már elhagyott a férjük, esetleg egy-két gyerek is van és meg vannak keseredve a csalódásoktól. Ők azok a nők, akik huszonévesen kikosarazzák a hozzám hasonlóakat, sajnos...

Utolsó:

Én 20 éves vagyok, de világ életemben a kedves, érzelmes, romantikus, udvarias, törődő, ámde határozott, vicces, intelligens és pozitív srácokat szerettem. Lehet, hogy ez nagy elvárás, ha még azt is belevesszük, hogy legyen sportos (én is sportolok) és adjon magára. Sikerült is már találnom ilyen fiúkat, de tény, hogy a próbálkozók 95 %-a nem megy át a szűrőmön. A bunkó parasztokat szóra sem méltatom.

Szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy a fiatalabb korosztályban is lehet találni romantikus lányokat, ne add fel! :)

Futok, úszok, biciklizek (nem, nem triatlon). Tényleg, én már annyi mindent megtettem ezalatt a 25 év alatt, de valahogy szinte mindig azokat a lányokat sodorta az utamba a (bal)szerencsém, akik még 'élni' akartak.

Ismerek persze olyanokat mint pl. Te, de ők vagy foglaltak már évek óta, vagy a volt nagy-nagy szerelmeim.