Ma már miért nem jó romantikusnak lenni? Miért veszett ki az emberekből a fény? Miért nem jó átadni magunkat a romantikának? Miért félünk tőle?

Nagyon jó dolgot írt az első hozzászóló, én is részben így látom a helyzetet.

Sajnos manapság már fordított helyzetben vagyunk, régebben ciki volt bunkónak lenni, ma már alap, hogy így közelednek felénk az emberek. Hidegen, lelketlenül élünk (akár akarattal, akár akaratlanul) és ezzel együtt a kedves dolgok is egyre ritkábbak. Amihez kedvesség és gyengédség párosul, az manapság már gyengeségnek minősül sajnos.

És miközben én is ezen kesergek, sajnos magamban is egyre sűrűbben észlelem, hogy azért nem várom pl. a páromat gyertyafényes vacsorával, mert félek, hogy kinevet, pedig tudom, hogy nem tenné. De mégis, az ember ha túl átadja magát a másiknak, sebezhetőnek érzi magát tőle.

31/N

Modern világban élünk, ahol a romantikának nem mindig van sem helye, sem ideje. Elavult, ha úgy tetszik.

A romantikus pasikra a lányok azt mondják, hogy de aranyosak, de cukik és itt vége. Egy kedves aranyos romantikus fiúnak nincs esélye a mai világban.