Szemét vagyok? Egy csődtömeg?

Írok egy pár mondatot magamról,hogy valamennyire képbe legyetek:

17 éves vagyok és egy bunkó.Anyám és az apám elváltak,a nagybátyámnál élek,még saját szobám sincs.Jól kijövök vele,bírom,jó arc.Tanulást nem viszem túlzásba,mert képes vagyok megtanulni egyszeri átolvasás után,szóval óra előtt átfutom a füzetet.A suliban nincs sok barátom,haverom még annyi se.Utálom azt az osztályt,sok retardált akik elvannak a maguk álomvilágába.Értelmes dolgokról nem beszélnek,velem meg pláne nem mert én elküldöm a jó k*va anyába!Inkább olvasok,van egy könyv amit már nyolcszor olvastam ki.Anyám hetente egyszer felhív aminek nagyon hálás vagyok,szeretem őt.Apám nem foglalkozik velem,így én se vele.Szóval összegezve egy bunkó vagyok szó szerint.

Eddig két barátnőm volt,bár nekik az agyi felfogó képességük jócskán hiányos volt,így nem okoztam magamnak fájdalmat dobtam őket.DE megismertem egy olyan lányt,akivel nem egyszerű szót váltani,kicsit fél,kicsit visszahúzódó.Beszélgetni szoktam vele olykor,ez egy hónapja tart.Különleges lány,csak túl jó szívű és kihasználják.Szép,okos!Nem hozzám való tudom,de mit csináljak hogy ha tetszik?Mostanában nem beszéltünk mert bele keveredtem egy elég kínos balhéba,amiből nehéz szabadulnom.Meg fognak verni,ebbe biztos vagyok.Ő ezt tudja,mert elmondtam neki egy tea mellett.Ennyit mondott :Vigyázz magadra!

Szemét vagyok másokkal,és csak a javamat szolgálom.De szeretem őt. Ő jobbat érdemelne? Vagy esetleg még van remény,megpróbáljam?