Miért csodálkozik a legtöbb ember az elkeseredett srácok kérdésein?

Ezeknek a csajoknak ugy visszalehet szólni hogy az életkedvük elmenjen egy jó darabig.

én azért csodálkozom, mert nekem sem volt valami kielégítő a szerelmi életem, mégsem sírtam róla mindenkinek, hanem elkezdtem magammal törődni, hogy észrevegyenek a nők

Emancipuncik...

Én sem vagyok csúnya, de együtt tudok érezni ezekkel a sors által hányatott vettetet emberekel. Azok akik szarnak rájuk azok mid sikeres, töretős, szerncsés emberek, és könnyen jött nekik a szerencséjük. Igazán fingjuk nincs nekik mi fán terem a kiközösítettség, lenézettség, amikor egy selejt nullába se vagy nézva, és ez bizony fájó dolog. Én szerencsés vagyok, mert nekem sikerült megváltoznom, mert én csak olyan miatt voltam kiközösítve, amin lehett változtatni. Azóta elismert vagyok, jól érzem magam, de pontosan tudom mit jelent ez, milyen égető, fájó ott belül. Főleg akkor szar, ha nem nagyon tud mit tenni ellene, főleg pénz hijján. Egyszerüen életesélyük nincs, nemhogy még boldogok legyenek. Mindenütt a sor leghátulján kullognak, és tudják ,érzik ez nem nagyon lesz jobb. Sokan a halált választják, én sejtem leglábbis hogy miért késik néha a MÁV egy másfél órát.De ilyenkor is csak átkozzák őket a boldog emberek, hogy lekésik miattuk a percre pontos állomrandijukat! Szar az élet...

A vonatos példám csak egy általánosítás volt, mert tény és való, valamiért hullanak bizonyos emberek. De nehogy valami ostobaságot tegyél, amiből már később nem lesz visszaút. Nem biztos, hogy az a jobbi megoldás.

Azt,hogy leszarom.