Ő többet érez, én nem. Viszont nagyon jó barátok vagyunk, vagy voltunk. Most nem igazán tudom mi lenne a legjobb?

Nézd... én úgy gondolom, ha az ember párkapcsolatban van, az a minimum, hogy a párja legyen az, akivel mindent meg tud beszélni.(természetesen én egy undorítóan konzervatív, súlyosan lepontozandó egyén vagyok.) Innentől kezdve, ha mással találkozgat, másról mond ilyeneket, akkor vagy hiányzik valami a párkapcsolatából és/vagy mégiscsak érez valami komolyabb kötődést a "csak barát" iránt.

Semmiképpen nem könnyíted meg a helyzetét azzal, hogy vele találkozgatsz, mert így az életben nem fog téged elfelejteni, és te is kalamajkába kevered magad.

Neked jelenleg két férfi is van az életedben, mint támasz, mint lelki társ. Neki meg egy lány van, aki sose lesz az övé. Úgy tisztességes, ha útjára engeded.

Az, hogy te vagy a férfi, semmit nem változtat a lényegen.

Szerintem a legnagyobb baj az, hogy ha ilyen régóta ismeritek egymást, akkor ez az érzés nem újkeletű dolog, magyarán régóta táplál feléd ilyen érzéseket. Azt az időt, amit reménytelen szerelemben tölt, tölthetné párkereséssel is.

Hidd el, amíg tartjátok a kapcsolatot, addig nála ezek az érzések nem fognak elmúlni. Szerintem, ha mindent meg tudtok beszélni, akkor ez is menni fog. Szerintem, ha igazán jót akarsz neki, akkor erőt veszel magadon, és elengeded, mert valószínűleg ő is tudja, hogy ez így nem vezet sehová, de egy szerelmes ember a legritkább esetben tud végetvetni bármilyen kapcsolatnak, legyen az baráti vagy párkapcsolat. Légy hozzá őszinte.