Egyedülállóként teljesebb életet lehet élni?

Azt veszem észre az ismerőseim között, hogy a 90%-uk, amikor kapcsolatba kerül, kénytelen lesz feladni a régi életének meghatározó értékeit.

Pl.: nem tud lejárni edzeni, mert nincs ideje, nem tud eljárni sehova, mert megtiltja az asszony, nem bulizhat, nem maradhat addig ki, amíg akar, nem tud továbbképzésekre, stb járni.

Azt veszem észre, hogy belegyepesednek egy sokszor nem túl jó kapcsolatba, és annyiból áll egy napjuk, hogy reggel felkelnek, végig dolgozzák/tanulják a napot, majd este szexelnek egyet, és alszanak.

Ezzel szemben nekem simán jut időm a barátaimra, a sportra, az üzleteimre, a tanulásra, a bulizásra.

Nem hiányzik a kapcsolat, mert úgy érzem, hogy elveszíteném azokat a dolgokat, amik meghatároznak, és amik igazán fontosak nekem. Egyszerűen időm nincsen rá, és nem szívesen adnék fel semmit a mostani életemből. Mondjuk abból a szempontból szerencsésnek érzem magam, hogy nem nézek ki rosszul, elég jól el tudom adni magam, így mindig találok magamnak rövidtávra partnert. Így a szex sem motivál arra, hogy kapcsolatba kerüljek.

Kedves kapcsolatban élők, ti nem érzitek úgy, hogy feladtatok számotokra nagyon fontos dolgokat, és beleragadtatok egy lassabb életformába, ahol javarészt nem tudtok fejlődni, és minden napotok lemondásokról, és a monotóniáról szól?