Én miért ilyen fiú vagyok, miért nem olyna, mint a normálisak, a többség?

Érzelemközpontú vagyok, vagyis az életem az érzelmek, a gyengédség, szeretet iránti vágy és szeretni adás jellemezné, ha lenne lány, akinek kellenék, mert nem vagyok se jó pasi, se nagydumás központi egyéniség, a félénk, háttérben meghúzódó, elmélkedős típus vagyok inkább. Más fiúk annyira könnyen tudnak kemények, alfák lenni, én meg folyton csak a szeretetről álmodozom, állandóan ölelgetnék lányokat például, csak úgy szeretnék már szeretni valakit, aki tényleg meg is érdemli, mert olyan jellemre és nem a külső érdekel, nem ez a lényeg számomra, csak egy nagyon kicsit számít a külső. Úgy irigylem, akik érzéketlenek és durvák tudnak lenni a barátnőjükkel, a lányoknak ezek kellenek érdekes mód, megfigyeltem, persze van kivétel, csak ritkább. Nem vagyok nyálgép, de nagy, sebezhető szívem van, pechemre.