Jártál úgy, hogy valaki viszonzatlanul volt szerelmes beléd?

Ahogy nem lehet megmagyarázni, mitől van az, hogy egyik percről a másikra belehabarodsz valakibe, úgy azt sem lehet, hogy egy random Pisti vagy Józsi miért nem váltja ki belőled ezt a reakciót. Pedig Pisti/Józsi szemernyit se csúnyább vagy butább mint a te szerelmed tárgya. Sőt, sok esetben sokkal jobb nála. Te mégse tudod viszonozni a szerelmüket. Miért? Mert ők egyszerűen nem hoznak lázba, még akkor se, ha a csillagokat lehozzák neked az égről. Baromira nem fair ez, de inkább úgy nevezném, hogy tragikomikus. 2 esetről tudok, amikor komolyan belém volt hullva valaki.Első alkalommal úgy voltam vele, hogy járok végülis a sráccal, mert hatalmas forma volt, sok lány álma típus, vicces volt, szórakoztató, okos. Aztán úgy alakult, hogy hirtelen beleszerettem másba, aki meg az én érzéseimet nem viszonozta. Azt gondolhatná az ember, hogy 2 szék közül a padlóra estem, de megmondtam a belém szerelmes pasinak, hogy ne találkozzunk többet, hogy el tudjon felejteni, mert világos, hogy én belé nem tudok szerelmes lenni. Miért nem "tudtam" viszonozni? Mert csak... A szerelem nem racionális döntés mint mondjuk amikor jó munkaerőt válogat az ember. Vagy jön, vagy nem. A másik esetben ténylegesen együtt voltam az illetővel jó egy évig. Azt hittem, majd részemről is beindul a "szerelemgép", de persze nem így lett. A srác meg közben tervezte velem a közös jövőt... Bűntudatom volt, de nem volt szívem sokáig szakítani. Majd végül muszáj volt. Nem részletezem mit érzett a srác, minden elhagyott szerelmes tudja ezt.

Az életem során be kell vallanom, sose volt olyan, hogy szimultán módon, kölcsönösen szerelmesek lettünk volna egymással valakivel, pedig már közelebb vagyok a 30-hoz mint a 20-hoz. A következő személyes tragikomédiám abból állt, hogy 1 évvel később miután kitettem a belém szerelmes exemet, megismerkedtem valakivel, akibe úgy beleszerettem mint a filmekben. Összejöttünk, de végig sejtettem a kapcsolatunk alatt, hogy nem tudja viszonozni. Elvolt velem, mert szeretett, egy kedves barátnő voltam neki, akitől kényelmet, kedvességet, kap. Én voltam az ő komfortzónája. Aztán besokalltam ettől, szakítottunk, de nagyon sokáig nem hevertem ki. Lassan már nem is hiszek benne, hogy rámtalál a kölcsönös szerelem. De kivárok, hátha összejön:)

Már többszőr előfordult , de nem értem ezt... és most jelenleg 2 lányt tudok , és hiába magyarázom nekik hogy nem érzek a barátságnál többet , nem értik meg! Nehéz ez tudni hogy barátok voltunk és most neki fáj ha valakiről beszélek aki nekem tetszik és kapcsolatot akarok... :( nem tudom de akár ezelőtt az ídő mindent helyrehoz.

26' F.