Hogyan tegyem túl magam az elmúlt 5 éven? Katasztrófa volt!

Zárd le és menj tovább. Be fog villanni, meg szar lesz néha, de vedd egy tapasztalatnak, és jobban figyelj oda.

Én konkrétan majdnem 3évig voltam érzelmi zombi egy ugyanilyen után, múlt héten találtam egy kiscsajt aki megfogott, mert nem engedtem közel magamhoz senkit.

Viszont rohadtul nem érte meg, mert volt 3 szar évem.

Amúgymeg szerelmes voltál, akkor meg ottvan a rózsaszín köd, és nincs realizmus, mintha be lennél drogozva, mostmár legalább tudod mire kell figyelni és mikor kell kilépni.

A párom most 27 éves. Mikor összejött az exével, 20 volt. 5 évig voltak együtt. A csaj nem dolgozott, nem tanult, nem takarított, csak otthon lebzselt. És persze csalta a páromat, amíg ő azért dolgozott, hogy legyen mit enniük. A párom lakásába hordta fel a szeretőjét. Ő is lemondott nagyon sok dologról a közös jövőjük érdekében, aztán egy nagy veszekedés után kirakta a lány szűrét. Ő is nekiállt búslakodni, hogy elmentek a legszebb évei, a lány miatt hagyta abba az egyetemet, és hanyagolta el a barátait...

Aztán megnyugodott, élte az életét, és jöttem én. Kivirult, mert végre törődtek vele és szerették. És már nem érdekli az elpazarolt 5 év, azt mondja, legalább megtanulta, hogyan kell viselkedni egymással egy kapcsolatban, hogy ne fusson zátonyra. Hobbija lett, vannak közös barátaink, és minden rendben van. :)

Szia!

Tényleg fölöslegesen rágódsz ezen, ezt én is alá tudom támasztani észérvekkel. Nemcsak azért szükségtelen, mert eleve nincs értelme olyasmin agyalni, hogy "mi lett volna ha", hisz úgyis elmúlt.. Hanem mert oka volt annak, hogy akkor vele voltál. Az, hogy szeretted és hinni akartál benne. Egyébként ha azon agyalsz, mennyivel "kellett volna" hamarabb otthagyni, akkor is maximum két évet "vesztettél", hisz azt írod, az első 2 évetek jó volt. Honnan tudhattad volna, hogy később megromlik, és hogyan..

Ezek az évek is formáltak téged, hozzátettek egy csomót a személyiségfejlődéshez, főleg a nehéz időszakok, mert a fejlődés olyankor gyorsabb, mikor az ember vívódik és küzd.. Legyél inkább büszke, hogy meg bírtad végre lépni ezt a bizonyára igen nehéz dolgot.

Most már új életet kezdtél, szépen lassan visszaépül minden, ami a kapcsolat miatt romlott el, és lesz soksok új dolog.

De az is normális, hogy rágódsz, mert 4 év az sok idő. De ne ezen... Emlékezz inkább a szépre, egyébként idővel talán ez magától is így lesz.

Én amúgy egy elég hasonló szitut éltem meg, amiben én voltam a "rossz" (szintén a lány), de remélem, ez nem fogja semmissé tenni a véleményem. Szintén 4 évig voltam együtt egy pasival, aki nagyon szeretett, és úgy érezte együtt maradunk. 2 évig én is ugyanígy voltam vele. De én utána is szerettem (végig), csak éreztem, hogy mégsem ő a végállomás, nekem még át kéne élnem ezt-azt, a szexszel is bajok voltak (és ő volt nekem az első), de nem bírtam otthagyni, mert szerettem és imádtam vele lenni. Ugyanakkor flörtöltem valakivel – ugyanazzal a személlyel 2 évig (hosszú megszakításokkal), amivel nem bírtam leállni, mert teljesen rákattantam, de otthagyni se bírtam a barátom, szóval egy nagyon ellentmondásos helyzet volt. (De nem csaltam meg!) Párszor próbáltam vele beszélni a gondokról (azt a konkrét pasit kivéve), nem akartam hitegetni, szóval talán ő is érezte, hogy benne van a pakilban egy szakítás is, csak éppen gyenge voltam ténylegesen megtenni sokáig. Iszonyú kételyek közt vergődtem, ami hosszú ideig (néha elnyomva, néha előtörve) elég nyomasztó és kilátástalan.. De aztán megtettem, nagyon nehéz volt, én is úgy szenvedtem, mint ő. De én nem érzem úgy, hogy átvertem, mert őszinte érzelmeim voltak.. csak nem mindig kizárólag őiránta.. (Ne félj, pontosan érzem, mi az, ami ebben inkorrekt..) Sajnos szakítás után megtudta ezt a flört-dolgot másoktól, és csúnyán átverve érezte magát, nagyon kiakadt, és szó szerint olyan mondatokat írt le nekem, hogy hazudtam neki a kapcsolat előnyei miatt, meg elvettem 4 évet az életéből... "najó, nem, csak kettőt", meg hány tőlem stb. Ezeket indulatból írta, de mikor elolvastam, azt hittem, ott pusztulok meg helyben. De aztán szerencsére sikerült lekommunikálni a körülményekhez képest jól – egy hét folyamatos levelezés kellett hozzá, hogy végül ne haragban váljunk el, ezt igazából ő se akarta volna. Az fájt az egészben a legjobban, hogy azt a személyt bántottam meg, akit a világon a legkevésbé akartam (inkább óvtam volna a világ minden bajától).

Az egésznek csak 3 hónapja, azóta még nemigen beszéltünk. Remélem, egyszer eljön az ideje, és remélem, inkább a szép dolgok fognak későb eszébe jutni rólam, nem a csúnya vég...

A te sztorid biztos sokmindendenben tökmás, a leírtak alapján talán az enyém azért kevésbé gáz, mint amit a te exed csinált (merem remélni), de hátha érdekes számodra, azért írtam le.