Nők! Mi a véleményetek az olyan férfiakról, akik minden áron megakarnak szerezni maguknak?

Ezeknél a pasiknál van egy bizonyos pont, határ, amit konkrétan megnevezni nem tudnék, de onnantól inkább lenne terhes mint imponáló a dolog.

Persze, lelket gyönyörködtető mikor egy férfi úgymond megküzd a szerelméért, védelmezi, kitartó stb. De van egy bizonyos pont ami fölött ez egy erőszakos nyomulásnak nevezhető, na attól pedig már irtózom.

Azért a barátaimat ne marja el mellőlem, ne zárjon burokba a világ elől, a bepróbálkozókat meg bízza rám, én is remekül el tudom hajtani őket.

A lehető legnagyobb ívben kerülném az ilyet. Ezekből lesznek később az olyan agresszorok, akik először csak azt határozzák meg, hogy milyen hosszú szoknyát hordhatsz, aztán ellenőrzik a híváslistád és az íméled, a végén meg kékre-zöldre ver, ha két percet késel.

A mindenáron való birtoklási vágy nem egészséges és nem is biztonságos. Sajnos én már tapasztalatból tudom, de érdemes utánanézni, hova fajulhatnak az ilyen kapcsolatok. Ahol egyébként a bántalmazó fél halálosan szerelmes a másikba!

Képes bárkit kicsinálni, csak mert bepróbálkoznak nálam?

Aztán miért? Nem vagyok a tulajdona.

Nem szeretem az erőszakos pasikat, szóval mindent csak mértékkel. Ha nem kell a pasi, akkor sem fog kelleni, ha éjszakánként az ablakom előtt szerenádoz, ajándékokkal halmoz el és felfesti a meztelen képemet egy nagy ház falára. Ha szimpatikus, akkor egy idő után úgyis lejön, h akar tőlem valamit és ha bejön, akkor minden sallang nélkül bejön, nem kell hozzá az, h buldózerként viselkedjen.

egy pontig tetszene, aztán megijesztene

nem vagyok a tulajdona senkinek