Miért én vagyok a bunkó, hogy megmondtam neki, hogy nem érdekel a lelki világa?

Tipikus eset amit írtál: "Ha nincs ló jó lesz a szamár is"

Szerintem ne foglalkozz a csajjal, én is leépítettem volna azonnal. Kár pazarolni az idődet rá.

Hehe, hogy én ezt hányszor éltem át... :D. Amúgy van ám ennek elég komoly előnye is, először én is sokat lelkiztem az ilyen konfliktusokon, aztán rájöttem, hogy így van ez jól!

Ne sirasd egy percig sem az ilyen embereket (nem csak a barátzónázó csajokat!), panaszkodnak világra, de legközelebb is ugyanezt csinálják majd, akármit is mondasz nekik. Nyersnek lenni azért jó, mert az ilyen önsajnáltató emberek lepattognak rólad és nem kell meddő vitákat folytatnod és még neked bocsánatot kérni azért, mert ő volt idióta és még panaszkodik is. Én sem voltam mindig ilyen, de hamar rájöttem, az ilyen emberek leszarják az én problémámat, csakis magukkal vannak elfoglalva. A te eseted nézve is mennyire tapintatlan és önző dolog már egy olyan embernek panaszolni a párkapcsolati problémákat, akit korábban kikosaraztál?!

A barátnőm k*rva jó példa erre, mivel ő mindenkihez kedves és toleráns volt, ami gyönyörű tulajdonság, csak éppen az én pajzsomon egy rés keletkezett, mert el kellett viselnem egy nagy csomó rinyáló, önsajnáló barátnőt, mert ha kinyitottam a számat, egyszersmind a páromat is kellemetlen helyzetbe hoztam. Arra is volt példa, hogy párom kiborult nekem, hogy miután épp nem egy és nem kettő családtagját temette el sorozatban fél év leforgása alatt, kicsit sok neki a barátnője szerelmi problémáit és sírását hallgatni, mire én megoldási javaslatokat tettem az említett barátnő lelki (nem voltam bunkó, sem kioktató, NAGYON vigyáztam a szavaimra, pusztán racionális alapon felvázoltam neki, hogy otthon sírva nem valószínű, hogy jobban fogja magát érezni, így változtatni kellene) aki erre megsértődött és nem állt velem szóba! Aztán a párom türelmesen a lelkemre beszélt, hogy ez egy nagyon érzékeny lány, neki nem lehet így, mert megbántódik. Mondom, jó, nekem elegem van, akkor átadtam a terepet, innentől nem vagyok hajlandó barátnőkkel kapcsolatban panaszkodást hallgatni, oldja meg egyedül. Az a kemény, hogy azóta annyiszor esett pofára ezekkel az emberekkel, hogy egyre jobban hasonlít a hozzáállása az enyémre...

Én két évíg voltam csak " barát" .

Mindíg a menő gyerekekre ment( kocsi, albérlet ) pedíg rendes csaj volt. Aztàn mikor pár hónap után kidobták, mindíg nekem sírt, de úgyvoltam vele, hogy legalàbb így ittvan. Nemrég felhívott 1,5 éve nem láttam, találkoztunk , aztán kiderült megint kidobták.

Már régóta nem gondoltam rá milyen lenne vele, de most is rájöttem, hogy idáíg is én voltam a hülye.

Mostmár ha ő akarná sem jönnék össze vele, pedíg már én is szereztem kocsit stb...