Miért van az, hogy ebben a szaros életben kitehetem a szívem és lelkem, és soha nem jön össze semmi?

Azt mondják Isten itt a mindenható..Kérdem én akkor, hogy miért nem ad ennyi év könyörgés után csak egy csepp boldogságot sem? Csak egy boldog napot kértem egész életemben..Csak egyet! Erre csak a sz.ar jött mindig és minden mennyiségben. Csak egy normális, élhetőbb életet kértem. Ez olyan ki.baszott nagy kérés? Kiloholtam a leklem a nők után, meg tettem mindent amit csak tudtam értük és mindig csak a hatalmas csalódás jött. Soha egyetlen egy lány sem akart engem..És én csak szerettem..(volna). Engem persze soha senki, mindig csak egyoldalú dolog volt ez. Mindig jött egy új remény, de ugye mindig ugyanaz a vége. Nekem ehhez már nincs kedvem, állandóan azt hallgatni, hogy a remény hal meg utoljára! Dögöljön hát meg! Nekem már nincsen rá szükségem többé! 20 éves vagyok lassan, és még soha nem voltam boldog, egyetlen percet se. Belefáradtam... Úgy érzem feladom. A családomat úgysem érdekli(mondjuk ezt nem is lehet családnak nevezni, mert soha nem volt az...) elhatároztam, hogy adok még magamnak 2 kerek évet, hogy addig találjak valami kis boldogságot, akár barátnőt vagy teljesen mindegy mit csak amiért érdemes folytatni. Már a pia sem megoldás, mert ez már nem állapot. Nem kívánom ezt senkinek. Nem akarok megfulladni az önsajnálat tengerében, tudom, hogy sokaknak még ennyi sem jutott, és nagyon sajnálom őket is. A barátaim is belefáradtak már, hogy ilyen vagyok és kezdenek megszűnni az emberi kapcsolataim..Lassan már az utcára sincs kedvem kimenni.. Legszívesebben már most véget vetnék az egésznek, de sajnálnám azt, ha valakinek egy könnycsepp is kihullana a szemén ha már nem lennék(bár ezt nagyon kétlem)

Szóval ekkora bűn az ha csak egy kicsit is szeretnék boldog lenni, és ez fog a sírba vinni? Ennyi az egész? Mert ezért tényleg nem volt érdemes megszületni!

Van még valaki aki ilyesmi cipőben jár mint én?