Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy ebben a szaros életben kitehetem a szívem és lelkem, és soha nem jön össze semmi?
Azt mondják Isten itt a mindenható..Kérdem én akkor, hogy miért nem ad ennyi év könyörgés után csak egy csepp boldogságot sem? Csak egy boldog napot kértem egész életemben..Csak egyet! Erre csak a sz.ar jött mindig és minden mennyiségben. Csak egy normális, élhetőbb életet kértem. Ez olyan ki.baszott nagy kérés? Kiloholtam a leklem a nők után, meg tettem mindent amit csak tudtam értük és mindig csak a hatalmas csalódás jött. Soha egyetlen egy lány sem akart engem..És én csak szerettem..(volna). Engem persze soha senki, mindig csak egyoldalú dolog volt ez. Mindig jött egy új remény, de ugye mindig ugyanaz a vége. Nekem ehhez már nincs kedvem, állandóan azt hallgatni, hogy a remény hal meg utoljára! Dögöljön hát meg! Nekem már nincsen rá szükségem többé! 20 éves vagyok lassan, és még soha nem voltam boldog, egyetlen percet se. Belefáradtam... Úgy érzem feladom. A családomat úgysem érdekli(mondjuk ezt nem is lehet családnak nevezni, mert soha nem volt az...) elhatároztam, hogy adok még magamnak 2 kerek évet, hogy addig találjak valami kis boldogságot, akár barátnőt vagy teljesen mindegy mit csak amiért érdemes folytatni. Már a pia sem megoldás, mert ez már nem állapot. Nem kívánom ezt senkinek. Nem akarok megfulladni az önsajnálat tengerében, tudom, hogy sokaknak még ennyi sem jutott, és nagyon sajnálom őket is. A barátaim is belefáradtak már, hogy ilyen vagyok és kezdenek megszűnni az emberi kapcsolataim..Lassan már az utcára sincs kedvem kimenni.. Legszívesebben már most véget vetnék az egésznek, de sajnálnám azt, ha valakinek egy könnycsepp is kihullana a szemén ha már nem lennék(bár ezt nagyon kétlem)
Szóval ekkora bűn az ha csak egy kicsit is szeretnék boldog lenni, és ez fog a sírba vinni? Ennyi az egész? Mert ezért tényleg nem volt érdemes megszületni!
Van még valaki aki ilyesmi cipőben jár mint én?
válasza:A nők buták! Csak az ösztöneik által választanak párt, te meg tipikus jó fiú vagy és azért nem kellesz nekik. Legyél nyomulósabb és önzőbb, szard le ők mit akarnak.
Dugni akarsz, nem?! Akkor legyél nagydumás, pofázd túl őket és vidd az ágyadba mindet!
De ehhez sajnos te sem vagy elég, ahogy én sem, mi túl csendes, értelmiségiek vagyunk, nem a bunkó feleslegesen agyonpofázom a másikat típus. Pedig ez kell lealázni a nőt, hogy lássa ki a férfi!
Nem hiába a sok tapló, bunkó vadállat a nyerő náluk.
Gondolkozz el ezen! Én prostihoz mentem, nem tudtam változni, ez van, jó fiúk senkinek sem kellenek. Jól van ez így.
válasza:
válasza:De te mit teszel a boldogulásodért? 20 éves létedre azért nagyon gyerekesen közelítesz a témához.
Értem én, hogy gyerekként azt tapasztaltad, hogy ha jól viselkedsz akkor megkapod amit szeretnél, de ideje kilépned a felnőtt életbe. Mégis miért pont téged válasszanak a csajok? Olyan párt fognak választani, akiről elhiszik hogy képes megszerezni ami kell neki, képes megvédeni őket és magát (nem feltétlen fizikailag, de persze úgy sem árt). A bugyik a férfiakra nedvesednek, nem a kisfiúkra.
Ideje neked is felnőnöd és a kezedbe venni a sorsod, mert helyetted senki sem fogja.
(Arról meg nem is beszélve, hogy az életben 1000 más boldogságfaktor létezik, ne csak egyet hajszolj.)
válasza: válasza: válasza:Szeretetet nem csak egy ellenkező nemű embertől lehet kapni. Én valahol mélyen hiszek abban, hogy isten van, bár nem mondanám magamat kifejezetten vallásosnak, sőt... Egyszerűen csak hiszek abban, hogy valami van és terelget. Létezik valami olyasmi mondás, hogy mindenki annyi terhet kap a vállára, amennyit elbír. Engem valahogy ez tart életben. "Csak" annyit kaptam, amennyit el kell tudnom viselni. Igen, van hogy úgy kelek reggel, hogy legszívesebben eret vágnék, de sosem tenném. Egyszerűen nem vagyok az az ember, aki megfutamodik. A szüleim kapcsolata pengeélen, a nagypapám nemrég hunyt abszolút váratlanul el, nagyon jó barát volt élet halál között hetekig egy autóbaleset után, a párom meg csak szívja a vérem folyamatosan. (Pl nagypapám halála után két nappal megkérdezte mi bajom van?!?!?!) Hogy miért nem hagytam még ott? Mert bármilyen sz*r is bevallani nincs B tervem. Ha ő sem marad meg nekem, aki annak ellenére, hogy lelkileg sokszor ahelyett hogy mellettem állna, inkább csak bánt, azért még is csak ott van és megsimogat, megölel ha kell. Ez az utolsó energia forrásom. Erősen gondolkodom, hogy mi helyettesíthetné ezt, de annyi sz*r van az életemben mostanság, hogy úgyérzem nem élnék túl még egy szakítást is.
A suli jól megy, de hányingerem van már az egésztől. Utálom a társaságot, hogy mindenkinek az a fontos mit csinál a másik, előbb tudja más, hogy f*ngottam, mint én. Az irigykedésről, aljas hátbatámadásokról nem is beszélve.
Sosem voltam igazán felhőtlenül boldog, max ideig óráig, de nembaj. Én abban lelem örömömet, hogy a szeretteimmel foglalkozom. Ha ez nem kivitelezhető, akkor önkéntes munkát vállalok egy otthonban, egy alapítványnál, bárhol... Olyan helyen, ahol mindig jól jön plusz két kéz, vagy egy fülpár és addig is hasznosnak érzem magamat, nem érzem magamat egy nullának! Én hiszem azt, hogy én talán ezért vagyok a világon. Hogy másokból meríthessek erőt. A nagymamám 300 km-re él egy otthonban. A nyári programom gyakorlatilag ő. Nem azért mert nélkülözhetetlen lennék az otthonban, ahol él, hanem mert oda menekülök a saját problémáim elöl. Ott hallgatom más problémáit, akár ezerszer is. Segítek fésülködni, enni, kikerekezni a wc-ig, vagy konkrétan bármit. Ebből már annyit megtanultam, hogy én hálás lehetek azért, hogy "ép vagyok", hogy ilyen alapvető dolgokat meg tudok csinálni és hogy a nagyim is ép még szellemileg, így igen jókat tudunk beszélgetni, nincs annyira nehéz dolgunk vele, mint sok más családnak a bent lévő szerettével. "Nyaralok" a házában, mindennap bejárok hozzá, ott vagyok egész délután és így mennek el hetek. Ő örül nekem, én pedig legbelül ezt érzem az egyetlen lehetséges menekülő útnak, amin viszonylag jól érzem magam, ahol olykor elfelejthetem, hogy nekem miken kellene rágódnom.
Egyszerűen fel kell állni, el kell határozni, hogy márpedig nem adom fel és megyek tovább. Célt találni, amiért lehet küzdeni, amibe lehet menekülni és csinálni... Máshogy nem megy! 22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!