Szerintetek elmondjam neki, hogy szerettem, azert hogy rosszul erezzze magat?

Miért akarod bántani? Milyen ember vagy te? Nem az a kérdés, hogy mit mondj neki, hanem hogy mégis mit gondolsz te magadról? NEm csoda, hogy ha ilyen gonosz gondolataid vannak, hogy nem akart veled lenni! Én sem szivesen lennék egy ilyen ember mellett! Magaddal foglalkozz és a tetteid követkeményeivel, hogy hová fejlődik a személyiséged ezen az úton! Mert szerintem nagyon rossz irányt vettél!

Nekem is fájt, nekem is, nekem is nekem is.... ÉS? Akkor jobb lesz neked, ha neki is fáj? Hol vagyunk, az oviban? Ha akkor foglalkozott volna veled, akkor nem cselekszik igy! Mivel igy tett, érzelmileg köze sincs hozzád, ezt NEKED kell elfogadnod. Azzal, hogy megalázod magad és elmondod, hogy mennyire rossz volt, szerintem egyáltalán nem bántod meg, sőt. Tojik majd továbbra is a fejedre. Aki szeret, nem igy viselkedik. Sem az ő részéről, sem a Te részedről! Ez nem szeretet. Ez hiszti!

Ne mondj neki semmit! Mert magasról sz@arni fog arra, hogy neked milyen rossz volt miatta. Ezzel tényleg csak megalázod magadat. Az meg, hogy azt akarod neki is fájjon csak azért mert neked is nevetséges. El sem tudod képzelni hány olyan alkalom lesz még az életedben amikor valaki iszonyatosan megbánt majd. Nem állhatsz bosszút mindenkin mert az egész életed rámegy. Látszik hogy gyerek vagy még.

Áruld már el, hogy honnan a csudából veszed, hogy akár csak egy kicsit is tetszettél neki? Az a fiú, aki szerelmes nem csajozik másokkal. Ez tényleg ennyire egyszerű! Ez a szerelem a Te fejedben létezik, sehol máshol. Innentől kezdve mondhatsz, amit akarsz neki, a helyzet nem változik. A legkevésbé sem fog fájni neki, úgyhogy a célod nem éred el, max. még mélyebbre süllyedsz a szemében, mert most sem lehetsz már valami magasan, ha tudja, hogy szereted és ilyeneket tesz veled... Szerintem értékeld újra, hogy ez egyáltalán barátságnak nevezhető állapot-e ,mert én még a barátaim sem bántom így meg! Ez nulla. Semmi.

Én őszintén azt gondolom, hogy csak szórakoztok egymással. Ez nem szerelem, nem kapcsolat, ez komolyan _semmi_. Majd pár év múlva, ha egyáltalán addigra megértek rá. Azt mondta... nah, jah. Akit szeretek, azt nem bántom.

És az mit számít?