Miért nincsenek ilyen férfiak manapság?

Teljesen el vagyok keseredve. Úgy érzem, szivat egyfolytában az élet ami a párkapcsolatokat illeti. Az első szerelmem, mikor összejöttem vele, füvezett meg csajozott, miközben elvileg velem volt kapcsolatban.(Jó, oké, első szerelem, 23 éves volt, még élni kell....) Utólag kiderül mindig minden... Azóta eltelt majdnem 10 év, közösségi oldalon látom, megkomolyodott, megnősült. Második szerelmem túlságosan szerette az italt, ezért lett vége. Azóta persze ő is boldog házasságban él a feleségével. (Oké, tudom, nem kéne nyomozni exek után, mert csak nekem lesz rossz...) Tavaly eljegyzett a párom (3.pasi az életemben), majd miután odaköltöztem és elkezdtük volna a közös életünket, inni kezdett, részeg volt minden nap, és bántalmazott, konkréten kékre-zöldre vert.... El kellett menekülnöm tőle, ha élve meg akarom úszni. Nem viccelek, látleletem van róla hogy bántalmazott.... :(A negyedik sráccal meg most (ma)szakítottam, mert 30 éves, de csak bulikba járkál állandóan, hetente 3-4X!!!! sosincs otthon, itt egy kis beülés, ott egy kis beülés, most legénybúcsúba megyek, most sörözés van... Velem heti másfél napot van együtt, egy nap a hétvégéből, meg egy hétköznap meló után pár óra... Meguntam. Hogy alig látom, most meg közölte, hogy vidékre utazik 2 napos legénybúcsúra... Ezt én már nem birom elviselni!!! Nem kérdez, csak közöl... Értem én hogy régi barátság, meg blabla, de nekem már nem fér bele így 30 felé ez az életstílus. A kapcsolatunk romokban, ő meg csak arra gondol, hogy a heti 3-4 tali a haverokkal mikor hol kivel... Beszéltünk már erről százszor. Hogy én mindjárt 28 éves leszek és már inkább megkomolyodnék, meg családi életet szeretnék lassan élni, gyereket nevelni, mert ki fogok csúszni az időből...Nekem nem férnek már bele a party hegyek minden héten. De nem találok olyan férfit (30 év körül sem)aki megállapodna. Akinek nem a piálás meg a buli lenne a legfontosabb... Megmaradtam ilyen nehéz életszakaszok után is normális, értékekkel bíró nőnek, mégse kellek senkinek... Nem vagyok cicababa típus,de manapság úgylátszik csak erre van igény, rendes, normális társra nincsen, aki már lassan kezdené a komolyabb életet... Ezek után nem tudom kiben bízzak, miben higyjek....De attól tartok, nekem nem adja meg a sors azt, amit igazán szeretnék... Csakhogy még szrabb legyen az életem, és ne lehessek sohase boldog.... :(