Az ilyen embereket miért nem tudja be fogadni a társadalom?

A hétvégén láttam egy filmet abba mondta az egyik karakter hogy a "probléma és a megoldás is te vagy". Foglalkozz sokat magaddal és derítsd ki hogy miért nem akarod közel engedni magadhoz a kortársaid.

Egyébként képzőművészeti főiskolára járok és a művészetek mint olyan, engem is érdekelnek. Sose volt ebből problémám, sőt még menőzni is tudok vele.

De ha elfogadsz egy tanácsot nő-nő közt: egy karakteres ám mégis igényes dekoltázs rendkívül nagy stratégiai előny. Lehetsz sovány, pont jó, vagy duci. A cicikben erő van!!!

Persze ezzel barátkozni nem nagyon lehet... Arra is van egy apró tippem: édesség plusz hagyod magáról beszélni. Nők esetébe ennyi a tuti recept! Megkínálod ELŐRE KOCKÁKRA TÖRT milka csokival és beszélteted! Érezze hogy különleges dolgot láttál meg benne! Ha eddig a társasági életed a mély ponton volt akkor gondolom nem lehetsz túl tapasztalt. Érdemes a tápláléklánc aljáról indulni! Ahogy nő az önbizalmad kúszhatsz egyre feljebb! Szépen komótosan, adj magadnak időt! Tudatosan növeld az egódat!

Végül ami nagyon fontos! Ha valakinek akivel barátkozni akarsz szintén szimpatikus vagy még véletlenül se akaszkodj rá mint a szomjazó az első pohár vízre! Adj időt hogy kialakuljon a kapcsolat, a kötődés majd a barátság! Ha mégis többre vágysz, barátkozz másokkal is addig!

De ha nem segít semmi, menj fől egy csetre. Érdemes oda ahol a legtöbben vannak. Ott a csodabogarak mindig kelendőek! Főleg ha cicis profil képjük van! Nem viccelek! Tapasztaltam!

Sok sikert!

Fel a fejjel, lesz ez még jobb is! :)

És türelem!

ez kb olyan mintha a szüleid hordoba öltöztetnének aztán a rokonaid elmagyarázzák,hogy más nem visel hordot csak te és ezen ne is változtass.És ne is keress hordot viselő embert.

jó lenne ha irnál valami konkrétumot,hogy miben vagy más mint mi(?).

menj művészeti suliba.

oda hozzád hasonló emberek járnak

Én is így vagyok, csak fiúban, 23 évesen. Én úgy képzelem el, hogy körülöttem lebegnek ilyen láthatatlan koncentrikus körök. Vagyis ezekkel jelképezem az ördögi köreimet. Folyton azt szeretném, hogy "rájöjjek", "megoldjam", úgy cselekedjek, ahogy a helyes, de talán pont ezzel gátolom magamat.

És időnként odakerülök, hogy miután már az egészet túllihegtem, már az egóm is összetört, már fel is adom a küzdést, akkor összefutok valakivel. :D Véletlenül, az utcán, régi ismerős, hívtam őt, is mint a többieket, de ő se vette fel. De pont ott az utcán kiderül, hogy ő pont akkor tulajdonképpen külföldön volt. Na, dereng már?

És akkor ezek csak haverok voltak, a lányok terén mégszánalmasabb vagyok. Minden egyes lánynál úgy érzem, hogy meg kell szerezzem, mert per pillanat más lehetőségem nincs, s ha nem próbálkozok még csak egy kicsit sem, akkor elfogom veszíteni, oda a nagy lélektárs... :DDD (kb. most is kezdem ezt érezni :DDDD)

Igazából az van, hogy kúrva nagyra tartom magamat. A világon nincs senki, aki fontosabb lenne nálam. Aki felérne az én szintemre. Mert én már a plafont ütöm :D. Nem is akarom, hogy legyen. S utálok mindenkit, aki jól érzi magát, amikor én nem. Mintha nekik jobb lenne az élet; ott van a cigi, ott van a pia, ezekkel jól beszocializálódnak. Szeretik a pocsék zenét, dettó. Na, tovább nem büdösítem a légkört. :D