Hogy lehet ezt elviselni? Álmaim nője nem lehet az enyém.

Hidd el, ha összeházasodnál vele, pikk-pakk kiderülne, hogy neki is vannak hibái. Talán még súlyosabbak is, mint amilyenek a feleségednek.

Nagyon szimpatikus egyébként nekem a felelős magatartásod, hogy nem akarod a családod otthagyni. Ha szeretnél javítani a helyzeten, akkor ajánlom neked, hogy olvasd el ezt a könyvet:

[link]

Kicsit vastag és ocsmány a borítója, van benne egy-két hülyeség, de én nagyon sokat tanultam belőle. Jó a szerzők humora, élvezhető az olvasása. A páromnak is kölcsönadtam, egy csomó dologról konkrétan megkérdezte tőlem, hogy ez meg ez tényleg így van-e. De tényleg úgy van :)

Talán felnőtt fejjel végig kellene gondolnod, hogy a házasság és a családalapítás nem (csak) arról szól, hogy teljes legyen a kirakód. Vállaltad a család nyújtotta örömöket, életcélt kaptál. Most már nincs olyan, hogy te. Most már csak a család van, főleg a gyerekeid. Neked kell meghozni az áldozatokat értük, és nem fordítva. Nem váratod el, hogy a gyerekek egy szétesett családban nőjenek, csak hogy te felhőtlenül boldog lehess. Próbáld meg a házasságodat rendezni legalább olyan mértékig, hogy partnerek legyetek a feleségeddel a gyerekek felnevelésében, és az otthoni légkör legalább barátságos legyen, ha már egyszer kettőtök között kihűlt a láng.

Az élet nem habostorta!

Te valószínűleg azért jóval idősebb vagy nálam. De én is hasonló helyzetben vagyok, mármint nincs családom bármi, de tetszik egy lány, és el se tudom képzelni mit teszek ha nem sikerül, ő nem szeret és magamra maradok.

Ő az első lány akit szeretek, és minden tök jó meg stb., csak nem tudom kibírni még a gondolatot se, ha összejönne valaki mással hááát, épp azon filóztam, hogy "áháá szóval ilyen érzés" (a szerelem meg stb), hogy mások HOGY képesek így tovább élni vagy egyáltalán létezni.!!

Ugg.h...

Denisa Wry:

Szerintem ennél bonyolultabb a dolog, hogy csak leüljön és készítsen két listát. Ha csak az ő sorsáról lenne szó, valami ilyesmit kéne tenni. De itt a gyerekek érdeke a legfontosabb, pontosabban én úgy vélem, hogy csak az ő érdekük a fontos, minden mást ez alá kell rendelni. Egyébként ez is egy oka a sok válásnak, hogy az emberekkel elhitetik, hogy igenis ilyen helyzetben joguk van a saját boldogságukat kergetni, nem törődve a felelősséggel... Ezt az "egyén mindenek felett" gondolkozás sajnos korunk rákfenéje.

A helyzet, amit a kérdező vázol, gyakori ma is, régen is. Csak régen, ha valaki emiatt elfordult a családjától, kiutálta minden ismerős.

Ezért írtam, hogy a veszekedést, főleg a gyerekek előtt minimumra kell tekerni. Le kell ülni és megbeszélni, hogy ha el is múltak az érzések, együtt kell létezni, és van egy közös cél, amiben partnernek kell lennetek: a gyereknevelés.

Az új nőre is próbálj racionálisan gondolni. Lehet, hogy csak a hirtelen jött vonzalom miatt képzeled vele tökéletesnek az életet. Lehet, hogy gondolatban felruházod sok olyan pozitív tulajdonsággal, amivel nem rendelkezik, stb.

A nő viszonozza az érzéseid?

Ez nehéz helyzet. Én ugyan még nem vagyok házas, de megpróbálom átérezni a helyzeted.

Sajnos a szerelem nem válogat, és nem nézi, hogy van e feleség, gyerek stb. A szív bolond.

Próbálj meg másik munkahelyet keresni, és kerüld el azt a nőt.

Bár az is igaz, hogyha állandóan veszekedtek, azzal lehet többet ártotok a gyerekeknek, mintha elválnátok, és mindketten boldogan várnátok, hogy veletek legyenek. De ez a legvégső eset.

Idézzétek föl, hogy annak idején mit szerettél a feleségedben, milyen volt az első randi, az esküvő, vagy amikor a gyerekek megszülettek... Lehet ez segít majd, hogy újra beleszeress.