Nincs más választás. ABORTUSZ. Lelkileg, hogy lehet ki birni?

Minél előbb túl leszel rajta, annál jobb. Ha gyereket hozunk a világra egy életen át tartó felelősség. S szülőként most az a legjobb, hogy ez a magzat ne szülessen meg. Azzal a tudattal tudnátok élni, hogy fogalmad sincs mi van a gyerekeddel, hogy kap-e minden nap enni? a nevelőszülei vagy az intézetbe jól megverik s te nem tudod megvédeni? A jó szülővé váláshoz az első lépcső az, hogy érezd a felelősséget amit magadra vállaltál.

A keresztanyámnak volt 2 spontán vetélése, majd amint megszületett az unokatesóm, onnantól már nem is jutottak eszébe a magzatok. Szóval, "lóra fel" találd meg újra a szerelmet, ez legyen az első célod.

Hát az túlzás, hogy nincs agyműködés és a bizonyos Néma sikolyban mindenki mefigyelhetette az ösztönös menekülési reakciót, ami nekem elég erősen félelemnek tűnt...

DE!

Ha nem vagy/nem lennél képes szeretni, nem tudnád elfogadni a terhességedet, akkor ne szüld meg ezt a gyereket. Persze ez csak az én véleményem, mert ha tetszik, ha nem, te vagy az anyja már most, neked kell dönteni a sorsáról, nem a gyk-s válaszolóknak.

Amúgy sztem a wikipédiás cikk jó általános tájékoztatást ad, és jó ötlet támogató fórumokat keresni.

A lelkiekhez csak annyit tudok hozzászólni, hogy próbáld ebből a lehető legtöbbet megélni...ne tekints rá komolytalan, életképtelen valamiként, de ha megvizsgálod a helyzeted, és 100%-ig biztos vagy benne, hogy nem lehetne semmi más választás, akkor talán kicsit nyugodtabb szívvel tudsz rábólintani.

"Nincs mit megölni, mivel még nem is él..."

Hanem mit csinál?

Ugyan már, csak 2011-ben 38 400 abortusz történt csak Magyarországon, ha ennyien túl tudták tenni magukat, akkor neked is sikerülni fog.

Jól mondod nincs sok választásod: ha megtartod, akkor jó eséllyel életed végig nyomorogni fogsz (ki fog egy fiatal, kisgyerekes anyának munkát ajánlani, pláne, ha már a terhesség előtt se volt munkája). Az állandó stressz, hogy nincs pénz a fűtésre/pelenkára, hiába eszel már 2 hónapja zsíros kenyeret, akkor se tudsz sokszor még alapvető dolgokat megadni a babának. Ráadásul, te senkire sem számíthatsz. Hidd el, hogy már 30 évesen úgy fogsz kinézni, mintha 45 lennél. Ráadásul egy idő után minden sérelmed a gyerekre fogod kivetíteni, úgy fogsz tekinteni rá mire kamasz lesz, mint aki tönkretette az életed.

A férfiak többsége is kerüli a te korosztályodban a gyerekes nőket, hiszen bőven találnak ilyen korú lányt, akinek nincs gyereke, és bárki bármit mondjon, de a férfiak nem szeretik más fattyát nevelgetni (maximum akkor, ha már elváltak, és nekik is van másik ágon pár gyerek).

Az örökbe adás pedig nem olyan mint az amerikai filmekben. Ha családba kerül, akkor nagy eséllyel a havi 80ezer fogja a szülőket motiválni, és 5 másik gyerekkel lesz felnevelve, de végig sz@rni fognak rá, és el fog kallódni. Ha pedig intézetbe kerül, akkor ha lány lesz, már 13-14 évesen szülni fog (nem viccelek, a mi városunkban az intézetis lányok 90%-a szülés miatt nem fejezi be az ált. iskolát!) és összeáll egy cigánnyal, aki majd futtatni fogja (szintén megtörténik). Ha pedig fiú, akkor 14 éves koráig csak lopni fog, utána pedig börtöntöltelék lesz és nem lesz vidám élete.

Az örökbe adással nemcsak a gyerekkel, hanem az egész társadalommal kib@szol!

Lehet jönni mindenféle demagóg filmmel, például már nem is tudom, hogy melyikben darabolnak egy kb. 26 hetes magzatot "abortusznak" eladva. Na, annak nem sok köze van egy 12 hetes embrióhoz...

Inkább menj bele a abortuszba, hogy a jövőben majd a tervezett gyerekeidnek boldogabb élete legyen.

És még itt is van egy cikk, a tisztánlátás végett, hogy 24. hétig biztos, hogy nem érez fájdalmat az embrió/magzat.

[link]