Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan léptek tovább egy be nem teljesült kapcsolat után?
Sziasztok!
Őszintén érdekelnek a válaszok, felőlem poénkodhattok is, de azért valaki tényleg megoszthatná a tapasztalatait. A problémám az, hogy nem nagyon tudok felejteni, így egy új kapcsolatba beleugrani hatalmas szemétség lenne a másik féllel szemben. Viszont ez az állapot sem tartható, így pedig úgy érzem sosem lépek tovább, és mindig őt fogom hiányolni. Évek óta ez van. Már nem szomorkodok meg semmi, megbarátkoztam a hiányával, de azért még mindig arra vágynék szívem szerint, hogy visszatérjen.
Szóval ti mit tennétek? Vállalnátok egy esetleges új kapcsolatot úgy, hogy talán megbántjátok vele a párotokat és nektek sem tesz jót, vagy van valami más módszeretek?
Előre is köszönöm :)
válasza:
válasza: válasza:"Plátói" kapcsolat volt. Én nagyon szerettem őt, a mai napig szeretem, úgy érzem ő is szeretett engem, de sosem voltunk együtt.
Való igaz, hogy nem illettünk volna össze, és nekem akart jót azzal, hogy megkímélt magától. Én pedig nem tudtam őt sosem elfelejteni.
Az igazság az, hogy tudatosan sosem érintkezek vele, 2 éve nem beszélgettünk pár szónál többet. Mindig összehoz a véletlen. Összefutunk az utcán, egy helyen vásárolunk be, ha nem találkozunk, akkor egy közös ismerős, aki nem tud semmiről felhozza témának, ha ez sem történik,akkor pedig vele álmodok. Szóval tényleg semmi szándékosság nincs a dologban.
Így viszont, hogy még mindig érzek iránta valamit nem merek belemenni egy új kapcsolatba, mert nem akarok ártani másnak.
Viszont örökre nem maradhatok egyedül.
válasza:Az igazság az, hogy adtam esélyt, csak a dolog mindig megragadt ott, hogy megkapta az esélyt és nem lett belőle semmi.
Tényleg nagyon válogatok, mert úgy gondolom semmi értelme olyannal lenni,akivel nem tudjuk kölcsönösen boldoggá tenni egymást, de azért ennyi emberből egynek már igazán illett volna megfognia. Félek, hogy ez azért van, mert a régi miatt nem merek lépni és ezért nem tudok vonzódni senkihez.
válasza:én is így vagyok, csak én jártam az illetővel pár hónapot.
akárhányszor el akartam felejteni írt, véletlenül találkoztunk. ha esélyt adtam más srácnak, a 3., 4. randi után ő egyszercsak megjelent és elcs.szett mindent mert felkavarta a régi érzéseket. holott azelőtt masszívan eltaszított magától.
most, pár hete letiltottam mióta elköltöztem és új néven új életet kezdtem.
nem lett jobb, ugyanúgy csak rá gondolok, hiába nem hallok róla többé és nem látom. mást nincs szívem megbántani hogy belémszeressen aztán meg miattam gyötrődjön úgy, ahogy én.
próbálom beosztani minden percemet, különböző elfoglaltságokat űzök, táncolok stb. hogy olyan fáradt legyek hogy szinte beájuljak az ágyba és ne jusson eszembe.
de álmomban még sokszor előjön.
kezdek beletörődni és remélem, ha még 3 év eltellik, talán addigra elfelejtem őt.
válasza:Én a késői érzésekben megmondom őszintén nem hiszek. Akinél semmiféle bizsergést nem érzek az első pillanattól kezdve, azzal hiába húzom, nyúzom a dolgot, egyszerűen sosem fogok tudni rá másképp tekinteni.
Olyan van, hogy valaki vonz, akár testileg, akár lelkileg, van, hogy csak szexuálisan, de olyat azóta sem éreztem, ahogyan ő vonzott magához. Mint a mágnes, elképesztő.
Az egyik válaszoló tökéletesen leírta azt a szituációt, amiben nagyjából én is vagyok és hasonlóképp érzek.
Ő egyébként nem kavar fel, nem tesz semmi rosszat. Amikor utoljára beszéltünk, akkor is csak annyit mondott vigyázzak magamra, ez volt a legbensőségesebb mondata. Szóval nem tudom őt hibáztatni semmiért, csak saját magamat.
Akkor a többség azt mondja érdemes próbálkoznom, hátha mással is lesz hasonló? Nem tartjátok gonoszságnak, ha valaki úgy kezd el ismerkedni, hogy titkon még másra vágyik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!