Elfelejteni nem tudom, pedig velem sem voltam igazán, mit kéne tennem? 20/L

Szóval, volt egy fiú akibe még középiskola utolsó évében nagyon ,,bele voltam zúgva" amit kicsit túlzásnak tűnhet kijelenteni, de nagyon tetszett. Vele táncoltam szalagavatón illetve elég sokat lógtunk, együtt egy időben és nagyon jól kijöttünk, rengeteget beszélgettünk és buliztunk is együtt, és én mindig remekül éreztem magam. A gond csak az volt, hogy neki barátnője volt mindez idő alatt (körülbelül 1 tanévről beszélünk) és éppen ezért sosem volt gerincem elmondani neki mit érzek vagy elcsábítani esetleg. Azóta is megvan a barátnőjével most már több mint két éve. Én eljöttem otthonról külföldre dolgozni 10 hónapja, de még mindig nem tudom kiverni a fejemből és minden fiúban aki közeledik felém, vagy aki nekem bejön és próbálok közeledni felé csak őt látom, és keresem. Nagyon rossz érzés, hogy nem tudok túl lenni rajta még így sem, hogy igazán együtt sem voltunk. Szerintetek el kéne neki mondanom, hogy legalább tovább tudjak lépni rajta, vagy inkább fojtsam el magamban és várjak még hátha elfelejtem? Eddig ez a taktika nagyon nem jött be. Tényleg nem tudom mi segíthetne, de lehet a másik opcióval csak rontok a helyzeten.