A nők miért nem tudják megfogalmazni, hogy mi az a "szikra", amitől vonzónak találnak egy férfit?

Én arra gondoltam, hogy egyrészt a nők nem igazán gondolnak bele ilyen dolgokba, mert úgyis ő választ a pasik közül. Mintha megkérdeznék tőled, hogy miért a zöldet szereted jobban a kéknél? Hát csak. A fogyasztót ez nem érdekli csak tetszen.

Másrészt szeretik magukról azt hinni, hogy misztikusok, kiismerhetetlenek, ezért minden dolgot csípőből elutasítanak, ami ezt megcáfolná. Gyakorlatilag ha átlátsz a manipulációján, akkor már nem is olyan érdekes a dolog. És ezt ők tudják.

Ezért nem tudják, hogy mi az a szikra és nem is akarják felkutatni. Sajnálom őket valahol, hogy ennyire meg tudnak maradni egy felszínes szinten. Sokkal érdekesebb lenne a világ, ha méllyebbre is akarnának nézni. Szerintem.

12%-os... erre már nem is reagálok, teljesen felesleges kimondanom. :D

Kérdező: te egy értelmes gyereknek látszol. Az, h egyik csoportban így viszonyultak hozzád, a másikban meg úgy, teljesen érthető. Mert valószínűleg az más fajta emberekből állt, akiknek más volt a stílusuk, másra buktak úgymond. Ebben szerintem semmi érthetetlen nincsen. Egyetértek, mivel konkrétan én is így voltam gimiben, az osztályomban én voltam "az a vicces, kissé zakkant lány", akit véletlenül sem környékeztek meg a fiúk, hiába lett ezerszer nőiesebb a stílusom végzős koromra, nő számba aligha vettek. Viszont jártam át egy másik gimibe, egy kórusba, ahol kb vezéregyéniség voltam én is, ahogy te is említetted. Egyrészt azért, mert azok az emberek sokkal másabbak voltak, mint az osztályom, más volt az értékrendjük, mást tartottak fontosnak, másrészt ott az első benyomás teljesen másképp sikerült, és ott tudtam úgymond az lenni, aki vagyok, ott "bontakoztam ki". És ott sokkal inkább érdeklődtek a fiúk. :) Ez ellen nincs mit tenni, ez van. De az ösztön nem ám csak a nőkre vonatkozik, hanem MINDEN emberre. Vannak helyzetek, amikre mindenki ugyanúgy reagál.

(És nekem is sokkal inkább keresik a társaságomat, amikor jókedvű vagyok, mosolygós, mint amikor pokolba kívánnám az egészet. :) Ez mindig így van, ki ne szeretné a boldog ember társaságát keresni? :)

Nézd, tényleg úgy ítéled meg a helyzetet, ahogy akarod, ez a te ügyed, jogod is van hozzá, de szerintem nem vall túl nagy jellemre leírni az egész női nemet (ezzel nem sértegetni akarlak, hanem így gondolom).

Én is csalódtam már nagyon sokszor (nem csak pasikban), vertek át százszor is, történtek velem rossz dolgok. És gyanakvó lettem, de mindenkinek adok esélyt. Amíg nem bizonyítja be az ellenkezőjét, miért ne gondolhatnék jót róla? Azzal nem ártok senkinek.

És ha ennyire érdekel a szikra, erről is elmondom a véleményem. :) Nekem a szikra nem kifejezetten egy adott tulajdonságot jelent (legyen az külső, vagy belső), hanem inkább egy érzést, pillanatot. Mert van ideálom is, ami nekem csak annyit jelent, h legtöbbször olyan tetszik meg. De amikor találkozom egy fiúval/férfival, legyen az bármilyen külsőre és belsőre, kell valami, ami megfog benne, amit vonzónak találok, amit elsőre nem tudok megmondani, hogy mi is. Lehet az egy különleges mosoly, egy hangszín, egy különleges humor, egyfajta hozzáállás, bármi. Nincsen tuti recept. Remélem, érted a válaszomat. :) Teljesen őszintén írtam le ezt neked. :)

(Húú, azt hiszem, mindent leírtam, ha nem értesz valamit, vagy nem értesz egyet, akkor nyugodtan kérdezz. :))

Előzővel teljesen egyet értek. Itt úgy látom sokan keverik az ideál szóval, hisz kérdező, te is ezt hoztad fel tévesen, mint ,,szikrát". Ideálja mindenkinek van, letudja írni, DE nem biztos, hogy egy olyan emberbe szeretsz bele akire passzol az általad szőtt ruha, legyél férfi, vagy nő!

Nekem volt egy pasim, akinek teljesen az esete voltam, mint külsőleg, mint belsőleg, mégsem tudott belém szeretni, mert hiányzott a szikra, nemtudta megmagyarázni mi.

Az ideál külsőség, míg a szikra egy érzés.

Amúgy miért mindig a tini kis srácok okoskodnak, akiknek semmi tapasztalatuk még az életben? (Értem ezt a 12%-os válaszolóra.) Majd akkor okoskodjon, ha lesz egy minimum 5 éve tartó párkapcsolata!

Ti teljesen el vagytok tévedve!

"Az meg se szólaljon, akinek nem volt 5 éves párkapcsolata..."

Tudod, hogy azok a férfiak, akik szakítanak egy 5 éves párkapcsolat után, hogy jönnek vissza a bizniszbe? Azt se tudják, hogy hol kezdjék. Eltunyulnak férfi-női kérdésben. Lemaradnak. Szerinted ez tapasztalat?

Jóhiszemű srácnak valahogy összejön valami csaj, aztán együtt maradnak, mert nem tud jobbat. 5 év múlva szakít vele a lány, mert teljesen egymásra untak. Szerinted a srác tele van tapasztalatokkal?

Vagy az a srác van tele tapasztalatokkal, aki minden héten új lányokkal ismerkedik. Új helyzetek, új emberek, új kihívások. Ez a tapasztalat.

De fordíthatnám úgy is a dolgot, hogy bemész egy boltba. Mondjuk tévéboltba. Mi a könnyebb megvenni, vagy eladni a tévét? Megnézni, hogy melyik tetszik, vagy valaki mást meggyőzni arról vegyen meg egy darabot. Az udvarlás is pont ilyen. Aki vesz fogalma sincs milyen nehéz eladni. Bár a nőkön kívül senkit se hallottam, aki úgy érezte, hogy csak azért mert megvesz valamit, azt is tudja hogyan kell eladni.

Először is MINIMUM 5 évet írtam.

Minek jössz össze valakivel akit nem szeretsz? Ki mondta neked, hogy muszáj? Ez a nincs ló, jó lesz a szamár is felfogás szánalmas! Saját magadnak köszönd, hogy itt tartasz!

A párkapcsolat akár milyen meglepő két emberen múlik, és igen az értelmes emberek sokat tanulnak belőle. Őszintén megértem azokat a lányokat, akiknek nem kellesz, utálatos, negatív, és együgyű vagy. A vitát itt lezártam, nyugodtan hisztizz magadban.