A büszkeségemre, vagy a szívemre hallgassak?

Megpróbálom röviden leírni.

Szóval van egy lány, osztálytársam, ez az utolsó évünk. Eleinte nem foglalkoztam vele, aztán tavaly egy haveri társaságban töltöttük az egész nyarat, nagyon jól elvoltunk, megtetszett külsőre, emberileg.

Valószínűleg nem voltam elég rámenős, és figyelmetlen voltam, mert lehet, hogy barátzónába kerültem (pedig erre mindig figyelek, hogy ne essek bele), a lényeg, hogy ő egy másik fiúval kavart a társaságból. Szex, petting nem volt, de ez nem a fiún múlt, a fiú nem is akart komolyat tőle, és végül nem is lett, a csaj elküldte.

Ebben az évben ellöktem magamtól, mert nagyon sértett, hogy valami vadiúj senkiházival (hosszú leírni, de hozzám képest tényleg az) kezdett ki. De igen, elismerem, én is elb@sztam a dolgokat. Már csak köszönőviszonyban vagyunk

Az a kérdés, hogy elmondjam-e a lánynak, hogy sajnálom, hogy paraszt voltam vele és nagyon tetszik még mindig, vagy pedig az eszemre hallgassak, miszerint jönni fog más, ahogy mindig is jött, és ha ő nem engem választott, akkor ne alázkodjak meg előtte, hiszen lehet, hogy nincs esélyem se.

Ez a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy van-e, vagy nincs.