Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szívemre hallgassak vagy az eszemre? Fura kapocs köt össze minket.
Már több, mint egy éve ismertem meg egy fiút, akinek nagyon bejöttem és belém is szeretett.Én is nagyon szeretem, mindig rá gondolok, minden nap vele álmodok és megérzem, hogy mi van vele.Elég fura kapcsolat van köztünk, mert még nem találkoztunk, de mióta megismertük egymást azóta neki sincs senkije meg nekem se.
Az eszem azt mondja, hogy hagyjam, mert messze van, meg biztos talál majd valakit, aki a közelébe lesz és boldoggá teszi majd, ilyenkor elhiszem, hogy így van, de aztán a szívem hevesebben ver, és elönt egy forróság, és rájövök, hogy nagyon szeretem és hiányzik.Eddig mindig a szívemre hallgattam, és bevált, de nem tudom mit csináljak.
Ha valaki tapasztalt ilyet, leírhatná.Szerintetek mit tegyek? Várjak vagy inkább hagyjam?
Amikor még a kérdés 1. mondatát olvastam már akkor tudtam a választ.
Szívedre hallgass.
esküszöm mintha én írtam volna:(
nagyon jó barátok voltunk,de belém szeretett(én is szeretem őt)de nagyon messze lakik,szóval ha összejönnénk megpusztulnék ha nem láthatnám legalább 3 naponta:S ez viszont nem kivitelezhető jelenleg.
azt mondtam h legyünk barátok,meg h van olyan barátság amit kár elrontani,de a legfőbb ok a távolság.
erre ő azt mondta h miért csak 5 hónap után mondom,meg h csalódott bennem:(
ez tegnap volt,de már most nagyon hiányzik...nem tudom h a barátságunk lehetne-e még a régi..:((
Köszönöm a komikat: )
A szívemre hallgatok,és remélem egyszer majd elmondhatom, hogy érdemes volt várnom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!