Mivel büntetnétek a pedofíliát?

Az ilyen embernek valami baja van. Vagy kisebbségi komplexus, vagy valami elmebaj (és ezt tényleg nem bántásból mondom) esetleg olyan módosult tudatállapot, amikor nem tud magáról az ember (pl. drog, gyógyszer vagy alkohol miatt) Az utóbbival személyesen is összefutottam már, és nagyon nagy szerencsém van, hogy épségben megúsztam az ügyet.

Bár sokan nem így látják, én mégis úgy gondolom, hogy nem halállal, csonkítással, vagy börtönnel kellene kezelni. Ők beteg emberek, vagy valamilyen szer hatása miatt öntudatlanok, és dolgozik bennük az ösztön. Kezelni kell őket, meg kell érteniük, fel kell vázolni, hogy mit tettek, és bár (szinte) lehetetlen megoldani az ügyet, hatásos megoldás talán csak az lenne, ha végig kellene néznie, hogy mit tett egy ártatlan kislánnyal… átértékelné az élethez való hozzáállását. A szembesítés olykor a legjobb megoldás.

Megértem egyébként a felháborodást, mert tényleg szörnyű dolog, de én magam is, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy megtörténjen, mégis így vélem.

21:42 vagyok

Na végre van egy normális válaszoló.Ezt próbáltam elmagyarázni de sajnos csak lepontozás lett a vége.

Sok esetben nem ők tehetnek róla hogy ilyenek lettek.Nem hinném hogy hogy drog váltaná ki de valószínűbb egy régebbi trauma esetleg őket molesztálták kiskorukba vagy bántották vagy a olyan körülmények között éltek ami kiváltotta és ennek hatására változtak meg.Nem tudom hogy van e rá valami gyógyszer vagy kezelés mert börtönnel nem fognak meggyógyulni és csak tovább fog romolni a helyzetük!!

21:34-es vagyok

Az előttem szólónak üzenem: teljesen egyet értek a meglátásoddal. Általában gyermekkori trauma, vagy szerencsétlen élethelyzetek hozhatnak elő ilyen ösztönöket, de abban biztos vagyok, hogy a túlzott alkoholfogyasztás is lehet ilyen hatással. (személyes tapasztalat)

Nemrég történt velem, hogy egy este majdnem megerőszakoltak. A pasi teljesen részeg volt és bivalyerős. Egy halvány esély nem sok, de még annyit sem láttam, hogy sértetlenül megúszom a helyzetet. Fizikai erővel nem volt esélyem, ez egyértelmű volt. Próbáltam nyugodtan kezelni a dolgot. A szándék, a kijelentések és a testi közeledés viszont egyre komolyabb volt. Kb. fél óra könnyekkel küzdős, remegős beszélgetés után, ami előtt el kellett viselnem egy-egy nagyon felzaklató kijelentést, póló alatt, bugyiban matatást, és egyebeket, lassan kezdte megérteni, hogy 16 évesen nem ilyen körülmények közt szeretném elveszteni a szüzességem. (kénytelen voltam vele őszinte lenni, ugyanis ez volt az utolsó esélyem, és bevált) Békén hagyott, de másnap délután ismét találkoztunk (mert ugye ez egy táborban nem olyan meglepő)… lassan közelített felém, mindketten féltünk, majd így szólt.

- Most mondták, hogy én… én tegnap… - elcsuklott a hangja, könnyeivel küzdött, - Köszönöm, hogy nem… nem történt meg… - majd folytatta: - Bocsáss meg! Én nem… nem szerettelek volna bántani… - hangjában mérhetetlen bűntudat és aggodalom érződött, az esetre nem emlékezett a sok alkohol miatt.

Megsajnáltam, ahogy ott állt előttem egy nálam több, mint 20 évvel idősebb férfi megtörten és tele bűntudattal. Sírt, mint egy gyermek, bár próbálta leplezni, de előlem ekkor már nem tudta elrejteni könnyeit, túlságosan ismertem már.

Tudom miről beszélek. Ő szembesült azzal, hogy mit tett, és ha nem vagyok észnél milyen következményei lehettek volna. Ritka esetek egyike, hogy egy ismeretlen pasi, ha így indít, egy lány képes vele újra szemtől szembe beszélni, de így történt. Bár a bemutatkozás nem volt valami pozitív élmény. Legalább 10 percet zokogtunk egymás vállán, mire megnyugodtunk mindketten. Őszinte volt, felvállalta, megértette, és tanult a helyzetből. Azóta tiszteli a nőket, és nem iszik mértéktelenül. Megváltozott, bár ahhoz ennek meg kellett történnie, mondjuk azóta is vannak olyan helyzetek, amikor bevillannak az eset képkockái, és elkap a pánik. De igen… örülök neki, hogy én lehettem ott, mert megtanultam, hogy képes vagyok rá, másrészt pedig örülök, hogy nem egy nálam fiatalabb lány került ilyen helyzetbe, mert lehet, hogy nem tudta volna helyén kezelni a dolgot és mindkettőjük számára komoly gondot okozott volna.

17/L

Ha csak molesztál akkor életfogytiglani börtön,ott bent megtapasztalná az élet habos oldalát is,meg a síkosító jobban csuszik dolgot.

Ha erőszakos cselekmény,akkor nagyon egyszerű keresztre feszíteném de nem nagyon csak rögzíteném,és kitenném a sivatagba,közvetlenül mellé vizet,hogy éppen ne érje el,persze naponta ostor csapásokat a testére,hidd el,tuti bevallaná még amit el se követett azt is.

Nem védeni akarok egy pedofilt sem, de ez egy betegség.

Én valamilyen gyógymódot keresnék rá, vagy terápiát fejlesztenék ki.

Mivel a pszihiátriai betegeket sem agyonlövik meg elégetik máglyán, legalábbis fejlettebb országokban.

Egyébként rengetegen vannak, el sem hinnétek!

Az öregek között is!

A múltkor is láttam egyet a buszról, leszállt egy kislány az öreg meg ült a padon és bámulta, de csak a lányt, pedig más gyerekek is leszálltak!

Aztán megnyalta a száját, és vigyorgott amikor meg észrevette hogy bámulok rá akkor meg abbahagyta...

Valóban, ez egy betegség. Aki nem tudja ezt feldolgozni, annak megsúgom, hogy te is voltál szerelmes és vonzódtál szexuálisan a saját anyádhoz gyermekkorodban. Azt miért nem ítéljük el? Azért, mert nem tehetsz róla. Nem láttok bele a pedofilok lelkébe. Valóban undorító, hogy a világ legártatlanabb lényein elégítik ki a saját komplexusaikat. Nincs két fajta pedofil (valahol hátrébb olvastam). Olyan ez, mint a sorozatgyilkosoknál. Egy ideig elég a fantáziájuk, de aztán kényszert éreznek a cselekvésre. Sajnos még nincs megfelelő kezelés a pedofilok számára és valószínűleg nem is lesz, mint ahogy a többi elmebetegnek sem. Valóban szeparálni kellene őket, de ez ostobaság, hogy meg kéne ölni vagy csonkítani a pedofilokat.

Kriminálpszichológus