Hogy vészeljem át ezt az időszakot?

én odafigyelek rád, ha lány vagy :)

csak megölelgetnélek, nem kérek többet csak egy fránya ölelést, olyan szeretethiányom van :(

Én kb 2 éve vagyok már így totálisan egyedül. Vannak haverjaim, "barinőim", de ezek nem igazán szoros kapcsolatok. Elvagyunk h úgy adódik, ha van pár szabad óránk sétálunk, vásárolunk/nézelődünk, dumálgatunk. De olyan nincs köztük, akire azt mondanám, hogy hajnal 3kor is felhívhatom, ha éppen úgy érzem, hogy káosz van körülöttem és teljes kilátástalanságba zuhantam és csak ülök az ágyamon és zokogok. Ezeket a helyzeteket mindig is magamnak kellett megoldanom és nincs olyan ember, aki olyan közel állna hozzám, hogy ilyenkor összevakarna.

Könnyen alakítok ki laza kapcsolatokat, mert kedves vagyok, toleráns és jó a humorom, így szinte bármilyen típusú emberrel jól kijövök. Ugyanakkor nehezen tudok megnyílni úgy igazán és nem szeretek másokra hagyatkozni. Mások segítségéra, jóindulatára alapozni dolgokat. Pl van, hogy van valami kis gondom, amiben xy fél perc alatt tudna segíteni, de eszembe jut, hogy bakker 2 hónapja nem beszéltünk, nekem nincs pofám most ezért megkeresni, és inkább kínlódok vele magamtól 2-3 órát és megoldom önállóan. Na nálam ezen kellene villámgyorsan változtatni és lehet több barátom lenne.