Kikészít a párom munka-mániája! Hogyan vészeljem túl ezt az időszakot?
Friss kapcsolat, 8 év korkülönbség. A kedvesem minden hétköznap sokáig van a munkahelyén, mindent 10x leellenőriz, hogy jó-e úgy. Nagy rajta a felelősség, meg is értem, hogy lelkiismeretes. Néha még szombat délelőtt is be kell mennie dolgozni, van amikor a dolga elhúzódik délutánig. Megértő vagyok, nem panaszkodom. Mműanyag nyílászárókat gyártanak, a párom felelős azért ha valamit itthon hagynak a beépítők, ha 200-300 km-re mennek akkor nem olyan egyszerű megoldani, ezért minden bepakolásnál ott áll és ellenőriz. Sokszor van, hogy a szerelők este 9 után érnek be a céghez, a páromnak meg kell várnia őket, elszámolni az aznapi bevétellel és a következő napot ismertetni, és felügyelni a bepakolást!
Tegnap a főnökét felhívták, és panaszkodtak neki a párom munkájára. A kedvesem tudta hogy ha hiba történt az nem az ő hibája, határozottan emlékezett a dolgokra, levezette a főnökét hogy ki hol hibázhatott. Főnöke megnyugodott, hogy minden rendben. Ám a páromnak ez nem volt elég, ő este 6kor lement a m.helyére, be az irodába (én is mentem vele!) és 3x leellenőrizte a dolgokat. Nem szóltam egy szót sem. Ma úgyszintén bement a munkahelyére, és a jövőheti dolgait intézte. Tudom, hogy kb. szeptemberig lesz ilyen sok munkájuk, onnantól kezdve folyamatosan csökken dec.ig. Decembertől márciusig nem fog túlórázni, sokat lesz velem. Addig ki kell bírnom, hogy szinte mindig egyedül vagyok. Néhány munkatársával elég feszült a viszonya, emiatt sokszor ideges, ami gyakran rajtam csattan. Ettől már kikészülök, folyamatosan vitázunk, persze apró dolgokon. Esténként gyakran sörözik (együtt megyünk el valahova, és ott előttem issza a söröket, általában 3 után már szól hogy irány haza!). Ezek az apró veszekedések olyannyira kihatnak rám, hogy már folyamatosan káromkodok (párom hatása), minden miatt ideges leszek, türelmetlen lettem. Alapjáraton tök nyugodt és kedves nő vagyok, aki megérti az emberek problémáit, segít másokon. Mostanában mindent lesz*rok. :( Tudom hogy változni fog a dolog kettőnk között, ha nem lesz ennyi feszültség a munkahelyén, velem is kedvesebb lesz. De addig hogy bírjam ki? Szeretem, és tudom hogy ő is szeret, és gyakran megbánt persze tudom hogy ezeket nem gondolja komolyan, méregből mondja őket, és nem rám mérges csak épp "rosszkor vagyok rossz helyen". Mit tehetnék hogy könnyebb legyen elviselni ezt a pár hónapot? A kedvesem megígérte hogy aug.ban megyünk egy hétvégére a Balatonra, hogy kikapcsolódjunk.
válasza:
válasza:Szerintem abból éltek, hogy ö dolgozik. Örülj, hogy ilyen lelkiismeretes és megbizható a munkájában. Jobb lenne, ha hanyag lenne és elküldenék?
Lehet, hogy neked tul sok a szabadidöd és nem tudod elképzelni, hogy milyen, ha valaki állandóan stress alatt áll.
Inkább bescüld meg, hogy igyen rendes párod van és ne siránkozz. Neki se könnyü és még otthon te is bántod, még több stresst csialsz neki.
Ne csak a te igényeidre gondolj, hanem a párodéra is.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszaitokat. Nem élek a párommal, mindketten a szüleinkkel lakunk. Nem a férjem, csak "szimpla" barát. Megértő vagyok, és próbálok toleráns lenni. De ő miért nem az? Ő nem érti meg, hogy nekem is igényeim vannak? Szeretnék én is filmet nézni vele, vagy beszélgetni. Egyik sem túl megerőltető, és ingyen van. Tegnap megnéztünk közösen egy filmet, előtte majdnem egy hónapja tv-ztünk közösen. Ha nem aludnánk együtt, hétköznap kb fél órát találkoznánk.
Örülök neki, hogy dolgozik, hogy jól keres de mit kezdjek vele ha még 1 szál virágot sem kapok a türelmemért? :(
Nem kértem soha, hogy költsön rám, de ha ideges, olyan dolgokat vág a fejemhez amit nehéz lenyelnem.
Tegnap leüvöltötte a fejem telefonon keresztül, mert vasárnap rámertem kérdezni hogy kb. mikorra ér ide hozzám ( 2kor hazahozott, és 3kor hívtam fel), és az volt a reakciója, hogy: Nem igaz XY, hogy nem látod át ezt a munkafolyamatot! (XY = én vagyok. Épp egy szúnyogháló ajtóban cserélt szúnyoghálót, ami kb. 15-20 perc. CSak onnan tudom, mert utánaérdeklődtem. ) Szerettem volna a vasárnap délutánt vele tölteni ha már egész héten egyedül vagyok, és ő rám förmedt.
Sokszor hirtelen felkapja a vizet, elrohan és mondja hogy majd holnap találkozunk. Ilyenkor ha hívom kinyomja, nem veszi fel vagy kikapcsolja a telefont. Azt mondta, ez a viselkedés az én hisztim miatt van. Nem érzem azt, hogy a hisztim annyira elviselhetetlen lenne. Kíváncsi lennék, ha valaki átélte volna mindazt amit ő és én közösen, együtt lenne-e még a párjával. Én úgy érzem, nem.
És itt azokra az apró vitákra gondolok, ami azért van mert nem 6kor hanem negyed7kor hívtam.
Lassan ott tartok, hogy társaságban meg se merek szólalni, mert felkapja a vizet és hazarohan. :(
És persze én vagyok a hülye, a tudatlan, a buta liba mert én nem értem meg, hogy ő 7 napból 7et dolgozik. Sajnos az én türelmem is végtelen. Nem hiszem el hogy heti 1 napot nem lehetne, hogy velem legyen. Szerintem ez nem túl nagy elvárás. A közös mozi, színház, ebéd vagy vacsoráról már lemondtam. Soha nem megyünk sehova. Megértem ha nem slar költeni rám, nem is kell. De akkor menjünk el sétálni a közeli tavakhoz. Az ingyen van. Ha szép az idő, igazán mehetnénk. Van kutyám is, azt is elvihetnénk sétálni, az sem kerülne 1 fillérjébe sem. Ha rossz az idő, beszélgethetnénk. nem, ő ahhoz is fáradt. :(
válasza:Előző vagyok: És biztos, hogy úgy szeret téged a párod ahogy "kellene"?
Nem tudom én elég szarul szoktam magam érezni, hogy már megint későn érek haza, és nem lehetek Vele annyit. A hétvégente alapból az övé vagyok, ezt kérni sem kell. Oké, hogy olyan a munkája, hogy nagyon lefoglalja meg minden, de hidd el nekem is az, és én is tudnék dolgozni látástól-mikulásig, mégsem teszem, mert bármennyire toleráns és elnéző a feleségem, annak már ő sem örülne ha leugatnám a haját azért, hogy felhív napközben, vagy hétvégén bent ülnék az irodában. Meg valljuk be azért jól esik, hogy gondol rám ő is napközben, meg általában én is felcsörgetem, hogy mi van vele.
Mondjuk mi sem voltunk így mindig. Amikor 2 éves házasok voltunk, meg előtte is, a munkámnak éltem, mert tudtam, hogy úgyis megvár, úgysem csal meg. Aztán egyszer tele lett a hócipője vele, hogy hiába a feleségem, lesz.rom a fejét, és egyik szombat este leültetett, és közölte, hogy vagy változtatok az életmódunkon, vagy válik, mert neki is szüksége van rám, és nagyon szeret engem, pont ezért szeretne velem lenni, de neki /pill úgy tűnik, hogy a munkám sokkal fontosabb mint ő. (pedig ez nem igaz, nekem nála nincs fontosabb a világon) Aztán akkor hajlandó lettem változtatni. De ehhez az kellett, hogy felnyissa a szememet, hogy addig oké, hogy szeretem-imádom, de mutassam is ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!