Nem szeretem önmagam, és ezen változtatni próbálok, több-kevesebb sikerrel! Sokáig tart, addig ne is reménykedjek hogy lesz pasim?

Ugyanigy vagyok ezzel en is, csak en fiu vagyok. Hozzaszoktam, hogy nem tudom elfogadni magam, zarkozotta valtam, kerulom az embereket, nem tudom megtalalni veluk a kozos hangot azert, mert a sajat hangomat, egyenisegemet sem sikerult meg megtalalnom. Tul erosen berogzultek a negativ gondolatok, beidegzodesek, viselkedesmintak es elkezdett zavarni a sajat szemelyisegem.

Valtoztatni nem konnyu, de sosem keso es sosem lehetetlen. Ha egyedul nagyon nem megy, akar szakszeru segitseget is kerhetsz (pszichologus), vagy onsegito, onbizalomnovelo treningre is elmehetsz (persze ennek anyagi vonzatai is vannak).

De az is jo, ha sokat olvasol, jo es ertekes filmeket nezel, kicsit foglalkozol magaddal, kepzed magad, fejleszted a szemelyiseged, leirsz magadnak eloszor kisebb celokat (pl.: ma tobbet mosolygok; ma megprobalok beszelgetni a buszon a mellettem ulovel; ma ramosolygok egy helyes sracra, aki jon szembe az utcan), majd fokozatosan egyre nagyobbakat, amikert aztan teszel is. A valtozas szepen lassan el fog indulni.

Nezegesd magad a tukorben, baratkozz magaddal, tekints ugy magadra, mint egy regi kedves ismerosre, akinek megorulsz, ha latod, mosolyogj sajat magadra!

Amit szemely szerint en meg nagyon fontosnak tartok: a humor es az onironia. Sosem szabad tul komolyan venni masokat es onmagadat sem, tudnod kell magadon, a sajat esendosegeden, pici kis hibaidon nevetni, ez mindig nagyon jol fel tudja oldani az esetlegesen benned levo feszultsegeket. Ez az ismerkedest is sokkal konnyebbe fogja tenni, csak ne ugy tekints a fiukhoz valo kozeledesre, mint valami borzaszto nagy, teljesithetetlen kihivasra, hanem mint egy egyszeru kis hetkoznapi esemenyre, baratkozasra, kellemes beszelgetesre. Utana pedig menni fog magatol elore a folyamat.