Hogyan szokjak le az önkielégítésről?

Én két évig éltem egy vallásos férfival (nem volt soha szex)

szerettük egymást,jó volt.már vége.(nem a szex miatt)

de összehasonlitva más kapcsolataimhoz a szex a szeretkezés hozzáad az emberhez ,egy kapcsolathoz.

Amig kölcsönös (vagy a Te esetedben önkéntes és élvezetes)

akkor az jó.

10 év mulva tuti másh fogod ezt látni

Ismerek olyan hívő katolikust, aki már már fanatikus, ellenben egy nagy rakás sz*r mint ember, és finom maradtam és nőies.

Ha jó keresztény akarsz lenni, akkor tégy jót másokkal, és magaddal, viselkedj úgy a szüleiddel és az embertársaiddal, ahogy a Biblia kéri. De a biológiát nem igazán tudod kikapcsolni, ha nem akarsz maszturbálni, ne tedd. Egy idő után igényed lesz rá. Nem bűn, nem tisztátalan, pláne, hogy a mi világunkban már feltalálták a szappant, és a zuhanyt. Kettő: azokban az időkben a fiuk 13évesen férfivá lettek avatva és max három évvel később APÁK voltak, és egy család akkor élt meg, ha sok sok csemete volt, és nem pocsékolták a magjukat, ezért volt bűn, nem igazán tudták mennyivel is rendelkeznek. Namármost, nem hiszem, hogy a 13-14éves haverokkal plusz apukáddal meg a plébánossal "eljártátok a férfiváavatási táncot" elkezdtél egy éven belül használható szakmát tanulni, és közben házat építeni, családot alapítani...

Jó keresztény még lehetsz, nem fogsz a pokolra kerülni, és a csajokat sem használod ki, azzal, hogy rájuk gondolsz, miközben, természetes vonzalom.

Kedves válaszolók!

Vannak katolikus keresztényként élők, vannak erre törekvők és vannak akik csak ezt állítják magukról.

De nehogy már ez utóbbiak alapján ítéljük meg az 1. csoportot, és magát a katolicizmust!

És azért mert a kérdező igyekszik a vallását követni, ne próbálják már megmagyarázni neki, hogy ez baromság, mert mindenki a 3. csoportba tartozik!

A párom családja katolikus, az apuka nem részletezem...

Van egy kedves 20as hugica, aki most baromira szenved, mert Ő eddig csak azt láthatta, ami a Bibliában írva vagyon, semmi mást.

A párom és én még nem vagyunk házasok, gyermeket várunk, és még pár hétig egy házban élünk. Azt látja, hogy két normális, a társadalomnak megfelelően élő, JÓ ember boldogan együtt él. És baromira felfoghatatlan neki hogy én itt nagy pocakkal rohangálok, mert a törvények, és az is, hogy a szerelem, a szeretett, a tisztelet az nem holmi szövegek olvasásán múlik, meg azon, hogy hetente hányszor vagy templomban. Nem érti, hogy esetleg Ő hogyan találhatna magának párt, mert akárhány sráccal beszélget, mindegyiket meg akarja feleltetni annak a kusza világnak ami az Ő kis fejecskéjében van, egy olyan idillnek, amiben teljesülnek a Bibliai feltételek, de a "pogány" világ is. És hiába tart csendességet, jár templomba, bérmált, első áldozott, érintetlen, hívő, még nem biztos, hogy jó ember! és nem biztos, hogy úgy él, hogy az istennek tetsző legyen.

Persze a vallás valamilyen szinten jó dolog, aki akarja tegye, de tökéletessé nem ettől leszel, hanem attól, hogy megtanulod kiszűrni azt, ami valóban fejleszt téged, és elfogadod azt, hogy te egy gyarló ember vagy, ha úgy tetszik két bűnös lélek ÁDÁM és ÉVA leszármazottja vagy, mint mi mindnyájan, akik tökéletesnek lettek teremtve, de ettek a kárhozat gyümölcséből.

A kánonjog maga valóban nem egy kinyilatkoztatott valami.

Egyes szabályoknak, amik benne vannak,az alapjai igen.