Magányos emberek, mi a véleményetek erről a párbeszédről?

Az imént írtam magamról egy elképzelt párbeszédet....... Ha akad itt egy normális ember aki meghallgatja a gondjaimat azzal szívesen eltársalognék....

---------------------------------------

- Miért vagy te szomorú? Te mindig olyan vidám vagy…….

- Csak annak tűnök.

- De nem értem…ha egyszer pont te vagy az aki ilyen sok embert megnevetett a beszólásaival, vidámságával annak nem kellene szomorúnak lennie. Még egyszer megkérdem miért vagy szomorú?

- Azért vagyok szomorú mert egy olyasmiről álmodozok ami nem lehet az enyém. Esélyem nincs hogy megkaphassam.. Ez olyan mint egy kisgyereknek a magas polc tetején lévő édesség, kell nekem de hiába ágaskodom nem fogom elérni.

- És pontosan mi az a dolog?

- Csak egy érzés, semmi más.

- Miféle érzés?

- Olyan csodálatos egy érzés amit két ember egymás iránt érezhet.

- Így már értem. Mégis mi akadályoztat téged ebben?

- Inkább Ki…. Tudod ha már egyszer belezuhantál Valakibe,abból elég nehéz kikászálódni.

- Keress mást.

- Amíg azt a Valakit nem tudom kiverni a fejemből addig nehéz lesz. Hidd el próbáltam. Megismertem nem is egy lányt akik részéről elég nagy hajlandóság is lett volna az irányomba… Erre nekem még mindig azon járt az agyam akibe beleszerettem. Még amikor a leányzókkal beszélgettem közben is arra a Valakire gondoltam egyfolytában…. Így nehéz mást találni…….

- Akkor mi lesz? Maradsz egyedül?

- Azt hiszem igen…..

---------------------------------------