Miért nem elég a testi vonzalom az embereknek, miért kell szerelmesnek is lenni?

kifejteném persze. de ha nembánod egy általánosító példával:

tehát főszereplőnőnk minden álma hogy pl, az első női űrhajós legyen amerikában. meg is tesz érte mindent. de aztán jön álmai lovagja, és mi lesz nagy általánosságban:

persze szivem, igazad van, maradjunk itthon, végülis, a gyerek legalább a nagymama közelében lesz...igen szivem igzad van, azűrhajózás veszélyes, inkább leszek háztartásbeli, és nevelek 3 gyereket.

persze nem mondom h így nem lesznek boldogok, de a nagy álmát a többség feladja, és a végén kapuzárásnál kijön belőle egy bárban üldögélve egy sör mellet, h lehetet volna az első női űrhajós is. és a végén a sírján mégis csak annyi fog álni, h volt egy férje meg egy labradora...nem logikus. aki így boldog, legyen, én nem sajnálom tőle, de ne hozza fel a logikát mint érvet.

Szép lenne

de

ez nem történik meg olyan gyakran. Egyrészt az emberek kevés százalékának vannak űrhajóshoz fogható, avagy nagyratörő álmai. Még kevesebb akarja valóban megvalósítani. Az ember szerelme meg pont hogy bátoríthatja is az álmai elérésében, nem kell feltétlenül visszafognia a nyugodt családi élethez. És mivel az emberek többségének kisebb álmai vannak (jó munka, nagy ház, jó hobbi stb), nem kell feladni értük a normál életet, így megvalósíthatók szerelem mellett is, sőt, az még plusz erőt ad nekik.

A szerelem a fő motivációs tényező miatt fontos a logika szerint is. Akár a testre gyakorolt pozitív élettani hatásait is mondhatom (van negatív is, tény), de a legjobb, a viszonzott szerelem nagy lökést ad az embernek, és elsősorban megválogatja, kivel jöjjön össze. Egy tőlünk teljesen eltérő, taszító emberbe senki nem lesz szerelmes, így elkerüli a későbbi diszharmóniát. Pont emiatt van sok boldogtalan pár, szakítás és válás, mert "csak úgy" összejövögetnek, aztán meg pofáraesnek. A szerelem egyfajta szűrőként is funkcionál.

Öö, igen, szar példa a világkörbeutazós, de ha nem tudsz jó példát felhozni, gondolkodj el rajta, hogy lehet nincs is jó példa, avagy az érvelésed igazából nem vezet sehova. (:

A kompromisszum nem egy olyan dolog, ami szükségszerűen rossz valamennyire, sok esetben nyitás egy új dolog felé. Saját magának az ember kiszámítható, de ha van egy másik tényező - a másik fél - a döntésben, az eredmény már izgalmakat is tartogathat. Ezért jobbak a multiplayer játékok, mint a CPU elleniek.

Na meg ha a környezetedben az emberek nem lesznek boldogok a szerelemtől, az nem azt jelenti, hogy nem is lehet annak lenni (: Nekem sikerült, engem motivál a párom, jobban csinálom az eddigi dolgaim, és olyanokat is teszek, amit magamtól soha. És viszont. És nem a baba az egyetlen álmunk OO Ezt honnan veszed?