Hogy viszonyultok ahoz a férfihoz, aki 32 évesen még a szüleivel él és elég zárkózott, néha elég mogorva tud lenni?

Van egy hasonló ismerősöm. Nem az a társasági ember, nagyon szótlan, csendes, de azért vannak barátai. Ő is 30 évesen az anyjával él, mert nincs pénze saját lakásra. Nem tervez se családot, se gyereket, egyelőre szeretne egy rendes munkát találni. Az ő világa a hobbija, az érdekli és az teszi boldoggá.

A visszafogott külső mögött helyén van a szíve és bár nem mutatja ki, de valójában rendes ember. Vannak ilyen emberek is, el kell fogadni. Lúzernek nem nevezném őket, hiszen nem tehetnek róla, ezek örökölt, piszchológiai sajátosságok.

Én 22 éves nőként örülnék egy ilyen férfinak. Lenne kitartásom is hozzá, ha közelebb engedne magához. De, ha telejesen elutasító, nem tudom szeretni.

Én szeretem a csendes, megbízható, otthon ülős típusokat. Csak hol van ilyen férfi manapság? :(

22/L