Hogy viszonyultok ahoz a férfihoz, aki 32 évesen még a szüleivel él és elég zárkózott, néha elég mogorva tud lenni?

A férfiak túlnyomó többsége 30 felett adja be a derekát és ennyi idősen is kezd családalapításba. Saját magamból kiindulva valószínűleg 30 alatt nem is elég érett az ember a házassághoz, bár lehet, hogy ezt pár év múlva másképp fogom látni.

Az meg, hogy a szüleivel él, nem tudom, miért szúrja ennyire egyesek szemét. Egy lakáshoz minimum 10 milliót le kell tenni az asztalra, albérlethez meg kell egy fix 200k környéki kereset, hogy meg tudj élni egyedül. Ezeket a mostani gazdasági helyzetben ki és mire fel várja el bárkitől?

szerintem tök normális. minek tartson fenn egy albérletet 50 ezerért, ha ugyanabban a városban lakik, mint a szülei? az mennyivel önállóbb, akinek apuci a feneke alá tolta a lakást húszéves korában? honnan tudod, hogy nem takarékoskodik lakásra, csak nem akarja megvenni az első lepukkant panellyukat, amire telik?

és Jockey Ewing talán nem a szüleivel lakott? :)

Sajnos ma már, ha jól keresel, akkor sem veszel önerőből lakást, az albérlet meg nem két forint.

24 éves vagyok és a szüleimmel élek. Nem látok ebben semmi kivetnivalót. Azért nem fogok életem végéig adós rabszolga lenni, hogy arrébb költözzek egy kicsivel.

Persze a nők egyből azzal jönnek, hogy az a férfi, aki még 30 évesen is az anyjával és az egy szerencsétlen, aki nem fogja majd eltartani a gyereket meg a családot. Mintha ez csak a férfi dolga lenne, a nőknek ugye nem kell tenni semmit sem.

Az persze más kérdés, ha az illető nem közeledik senkihez. Ennek is számos oka lehet. Talán valami lelki dolog, vagy csak szimplán egy tahó.

Az utolso valaszolonak van igaza: nincs azzal semmi baj, hogy a szuleivel el, itt inkabb az a kerdes, hogy a zarkozottsagot es mogorvasagot mi okozza nala. Arra meg csak ugy lehet rajonni, ha sikerul valahogy megis elkezdeni kozeledni hozza, ismerkedni, baratkozni vele es egy ido utan megbizik mar annyira a masikban, hogy kicsit jobban megnyiljon elotte es meseljen magarol.

Lehet, hogy lelki problemai, onbizalomhianya, onertekelesi zavarai vannak, de az is lehet, hogy egyszeruen csak nem akar senkivel baratkozni, nem akar sajat csaladot, tokeletesen jol erzi magat egyedul, nincs szuksege senkire.

Nem nagyon érdekelne. Nem dobálnám meg tojással vagy ilyesmi, de nem túl izgis egy ilyen személy.

Egyébként az elköltözés attól is függ, hogy ki milyen körülmények közt él otthon. Barátom 24 éves, külön szobája van, anyukája a seggét is kinyalja, semmi dolga nincs, a fizetéséből semmit nem kell fizetnie a rezsibe, megértem én, hogy esze ágában nincs ezt feladni...

Én egy kva kicsi szobán osztozkodok öcsémmel, a fizetésemből adok anyának, mert kell neki, és szüksége van rá, k.urva sok házi munkát kell végeznem, persze hogy az minden álmom, hogy elhúzhassak innen a halálba... Ha csak 10 méterrel arrébb, akkor tíz méterrel arrébb... legnagyobb álmom egy saját lakás! :'( De ezt senki olyan ember nem fogja megérteni, akinek van külön szobája, és a szülei nem b.aszogatják nonstop 24-ben házimunkával, és hasonlókkal.

20L

az emberiség evolúciója az állatokkal ellentétben nem a fizikai erő, hanem az anyagiak kérdése

akinek felnőtt férfi létére ez így kényelmes, azt a nők nagy ívben kerülik (alapösztön, hogy a legjobb, legerősebb kell, aki él)

szóval, ha a fenti eset egy ügyes/talpraesett férfit takar, lesz nője

ha nem, akkor meg talál egy karakáns nőt, aki majd vezeti, kihasználja - zsák a foltját effektus