Várjak még rá, vagy hagyjam menni?

igazából értelmetlen a kérdés,mert rég úgy teszek mint aki lemondott róla,de még mindig várom...még mindig vele álmodok,még mindig hiányzik.

Véletlen ismerkedtünk meg kb 2 éve természetesen neten.Rengeteget beszéltünk,annyira közel került hozzám mint még soha senki,mindent meg tudtunk beszélni egymással,és a személyiségünk,a gondolkodásunk is eléggé megegyezett.Nagyon jó barátok voltunk,bár én kicsit többet éreztem,igaz még nem mondhatni hogy szerettem...később nem beszéltük sokat,én meg el is felejtettem...legalább is azt hittem.Ja.Aztán megint egyre többet beszélgettünk,jöttek a régi érzések,csak jóval erősebben.Ez volt télen.Ő egyszer csak bevallotta hogy többet érez...én megijedtem,és azt mondtam nem szeretem.Mert még nem is szerettem.De tény az,nagyon erős érzéseim voltak iránta,de féltem attól,hogy nem állok még kész egy kapcsolatra...és hogy végleg elvesztem,mint barát is.Azzal amit reagáltam el is vesztettem.Azon emésztettem magam mennyivel jobb lenne ha lett volna valami.Megpróbáltuk volna...akkor tudnám milyen vele.Nem beszéltünk sokáig,aztán megint keresett.Én voltam a legboldogabb ember...ő akkor épp nem...és megint annyit beszéltünk,mint régen megint olyan közel kerültünk egymáshoz mint még soha senkivel,közelebb ahogy rég voltunk...a rengeteg beszélgetés...és igaz elég zárkózott lány vagyok,de bevallom amit neki elmondtam azzal foglalkoztam én is csak.más problémákat tudatosan figyelmen kívül hagytam,azokról neki sem beszéltem,mondhatni "magamnak se".Idő közben annyira közel kerültem hozzá érzelmileg,hogy nélküle szétestem.Itt mertem magamnak először életemben vallani,hogy szeretek valakit.Aki ő.Mert életemben először lettem szerelmes.Visszatérve a kimondatlan gondokra, aztán ezek mégis felemésztettek (más jellegű problémák mint az amit iránta érzek),nem bírtam.Elmentünk együtt valahova,beszélgetni.Már egyszer találkoztunk,ott is közel kerültünk egymáshoz,nem részletezem...Na ezen is...csak ezen már biztos hogy nem képzetem,hogy olyan közel ahogy barátok nem szoktak,bebizonyosodott...(nem kell rosszra gondolni).Azt mondta,nem szeret csak...ez jött.Én kb bevallottam neki hogy őt szeretem,jó nem konkrétan de majdnem ezt mondtam.Utána nem beszéltünk csak kétszer,és bár megbeszéltük hogy barátok maradunk,nem volt túl bő szavú.Szeptember eleje óta semmi,egyszer láttam,lesokkolt...Szeretem.Neki barátnője is van.Hogy felejthetném el könnyebben?már nem bírom.:/

az fáj a legjobban,hogy annyi mindent mondott,hogy milyen közel állok hozzá,és nélkülem nem tudja mi lenne vele,meg annyi ilyet amit elhittem.