Hogy tegyem magam túl rajta?

Annyira reménytelen eset vagyok! Megismertem egy fiút. Sokat találkoztunk, beszélgettünk, nevettünk, mindig megölelgetett, puszilgatott. Teljesen elvarázsolt, nagyon megtetszett, egy irtó helyes, aranyos, kedves, vicces srácról van szó. Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy belé szerettem. Állandóan róla álmodoztam, beszéltem, 10 méterrel a föld felett jártam. Reménykedtem. Pár napja bemutatta a barátnőjét. 5,5 éve vannak együtt. Teljesen összetörtem. Depressziós vagyok, bömbölök, mint egy kisgyerek, a betűket is alig látom. Iszonyatosan fáj a lelkem, totálisan összetörtem, nem tudok örülni semminek. Csak ülök 3 napja, sírok, bugyuta zenéket hallgatok, nem eszem, iszom, nem nevetek, nem beszélek senkivel. Ezen kívül a tanulásba menekülök, nyomom magamba a kávét, cigarettát. Aztán folytatom a sírást. 27 éves a srác, és van egy olyan érzésem, hogy már vele marad. Tudom, nem szabad ilyet kívánnom, de a rosszabbik felem folyamatosan ezen kattog, hogy mennyi esélye van a szakításom. A jobb felem próbálja bemagyarázni a másiknak azt a hülye közhelyet, hogy legalább boldog, és amúgy is, ők már életük végéig együtt maradnak, biztos hamarosan családot akarnak, karácsonykor eljegyzés is lehet, stb. Tudom, nem lehetek benne biztos, de így érzem. Mintha meghaltam volna. Mit tehetnék, mit javasoltok? Azért fordultam hozzátok, mert a barátok előtt nem akarok, nem is szeretek kitárulkozni, nem akarom, hogy szánjanak vagy sajnáljanak. És biztos vagyok benne, hogy itt vannak olyanok, akik átélték ugyan ezt, és tudnak segíteni. Nagyon köszönöm előre is!

20L