Már mindent elrontottam, hogyan tovább!?

Figyu, szerintem meglehet hogy már a nagy veszekedés után sem akarta ezt a kapcsolatot, és félt/ bebeszélte magának mittomén hogy nincs is szüksége erre. Ezt ő tudja, te nem, és más sem. Szerintem adj neki annyi időt mennyit csak lehet. Ez idő alatt készülj fel rá hogy találkozik más lányokkal, szeret majd másokat sokakat, akár járni is fog velük hosszabb távon...Ez idő alatt te is töltsd ki az idődet. Randizz, ismerkedj, mérlegelj. Én nem hiszek a sorban, de ha úgy alakul, ismét összejöttök. Hidd el, jártam a te cipődben, és visszakaptam a páromat pár év után. Csak légy türelmes és nyitott másra is, ne feledkezz meg önmagadról.

utolsó: Tartottátok a kapcsolatot, vagy megszakítottátok?

01:35 vagyok / utolsó. A szakításban ő felajánlotta hogy legyünk barátok, de persze már akkor tudtam hogy "ez játssz a döglött kiskutyáddal" ajánlat. Nem kerestem inkább, még ha nehéz is volt. Mindig élnek az örök közmondások: "ha szeret el kell engedned, majd visszafog jönni..."+ "csak a káposzta jó felmelegítve.." megannyi mondás, szólás, ajánlat amik egymásnak ellentmondanak , amire támaszkodunk, mert kétségbe vagyunk esve. Miután szétmentünk, bevallom, még a legutolsó ócska oldalakat is böngésztem hogy hogyan szerezhetném vissza, hátha találok rá praktikát, de egy kis idő után már feleslegesnek tartottam. Elkezdem foglalkozni magammal, a tény mellett hogy őt szeretem, jártam én is másokkal, szakítás is lett persze. Már nem is kerestem párkapcsolatot, minek, másokat megbántani nem akarok, ha valakibe szerelmes leszek, úgy is feledteti az előzőt, így sodródtam. Ez a sodródás volt egyébként a legjobb időszak az életemben. A fiúval csak ritkán tartottam a kapcsolatot. Félévente egyszer kétszer ha találkoztunk, véletlenül összefutottunk. De tudtam hogy van más lehetőségem mellette ami rám találhat, vagy amire rátalálok még, így nem keseredtem el. Nos ez volt a meglepetés hogy ő talált rám végül. ( amúgy mindig a derűs oldalamat mutattam valahányszor találkoztunk véletlenül ), így ezt a mai napig meggyőzőnek tartom egy újra kezdés esélyéhez. Természetesen azt is be kell valljam hogy amikor újra elcsattant a csók akkor sírtunk mint az állat, de már nem számított. Azóta együtt vagyunk.

bocsánat, hogy kérdésekre is választ adjak: nem voltunk barátok úgymond. Nagyon nagyon régen volt olyan srác ( 3 éves kapcsolat ) akivel próbáltunk barátok maradni. Egy két évig működött, de barátként is mindig az elsődleges megtiszteltetést vártuk el a másiktól, vagy bizalmat, szóval nonszensz volt. A kedvesemnél nem derült ki hogy igazán kiszeretett e belőlem vagy sem, vagy hogy én mit érzek hiszem időközben én is találkoztam más ezerszer különb, fantasztikusabb srácokkal akiket imádtam. De mégis vele akartam lenni, most is, és az biztos hogy ő is így érez. Nekem ennyi elég. Vigyáznunk kell szerintem amikor valódi érzelmekről beszélünk másokkal. Kiszeretett e belőled/ ábrándult/ átmenetileg/ utál e / gyűlöl e de imád stb. Én sem igazán értek ehhez, de ezeket a kérdéseket magunkban kell megfogalmaznunk először hogy a másik ember tis megértsük.

Köszönöm a válaszod. Egy kérdés: Azt mondtad néha, félévente véletlen összefutogattatok. Akkor még nem akartatok semmit, hogy lett hirtelen akarás belőle, mint ahogy mondtad hogy Ő talált rád... hogyan? :)

10:04 ... igazából fogalmam sem volt róla hogy tényleg kiszeretett e belőlem vagy sem. Nekem is azt mondta hogy szeret, de azért persze jól el is hagyott. Ki tudja ezt megérteni, mert én tuti nem. És még hogy a nők bonyolultak. Csak ritkán, tényleg véletlenül futottunk össze, de olyankor annyira karót nyelt voltam hogy béna voltam felmérni az ő álláspontját. Ezért is ért meglepetés szerűen hogy megkeresett sok idő múlva. ( bevallom, belejátszott egy külső tényező is ) egy közös ismerősünkkel volt konfliktusom, és felkeresett abból az alkalomból hogy elmondja mi zajlik a hátam mögött. Igyekeztem higgadt maradni, és jó felé terelődött a beszélgetés ( hétköznapi örömök, csak kevés nosztalgia, röhögcsélés stb. ), és újra csókolóztunk. Pedig hidd el kérdező, én se tudtam egy könnyen elengedni. Én is kitárulkoztam szintén előtte, a kelleténél jobban, és kis híján a lábai előtt sírtam. Ahogy téged is, engem is megrémített hogy vajon elrontottam mindent? Nekem a válaszom így ismeretlenként az, hogy nem. Csak légy türelmes most már magadhoz is, tudom hogy nehéz, de hidd el megéri kibírni magad miatt is. Ha véletlenül találkoztok légy kedves mosolygós, beszélj mik a terveid, és ennyi. Ez a legjobb amit tehet a nő ilyenkor azt hiszem.