Már mindent elrontottam, hogyan tovább!?

Az a baj, hogy még ugye fiatal fiú, tehát tapasztalatlan, és serdülőkorban az érzelmek könnyebben változnak.

Na de dióhéjban a szakítás okáról,és a kapcsolatról: nagyon nehéz körülmények voltak, ezt nem azért mondom, hogy legyen mire fogni.. de tényleg, keveset tudtunk találkozni, és sokszor bujkálnunk kellett(amolyan titkos kapcsolat), nagyon szerelmes volt belém, ám egyszer nagyon durván összevesztünk. Kikeltem magamból, és ordítoztam vele, de úgy, hogy magamra se ismertem. Már bennem is gyűlt a feszültség. Azt hitte, szakítok vele, és vége lesz. Sírt miattam, szenvedett stb.. Persze az egészet nem gondoltam komolyan, és másnap már bocsánatot kértem, de akkor eltört benne valami. Azt mondta, mintha már nem érezné ugyanazt. Persze nem adta fel, azt mondta, bár most nem érzi a szerelmet, mivel nagyon szeret, ezért próbálkozzunk még. Adott 1, 5 hetet (szerintem több keleltt volna), hogy újra szerelmes legyen, de akkor már valami megváltozott benne. Félt, hogy nem lesz újra szerelmes, és hiába szeretett és vonzódott, szakított. Bebeszélte magának, hogy oké, akkor én már többé nem leszek szerelmes, valami meghalt bennem, és vége. Én hibáztam sokat, tudom, és minden az én hibám volt, és próbálnám is jóvá tenni. De ő azt mondta: magához a kapcsolathoz nincs kedve újra. Fél, hogy újra ez lenne. pedig nyilván nem.. Szerintem azért szeret még, csak mindent elrontottam, de újrakezdeni nem nagyon akarta.

Én reménykedem, és küzdök érte, nem adom fel, hiszen nagyon szeretem őt. De már lehet, hogy magamat kínzom.