Római katolikus pappal egymásba szeretni? (Dúrva eset)

nem fog feladni semmit. láttad a Tövismadarakat? erről szól. egyrészt esküt tett. másrészt ez a hivatása. harmadrészt az egyetlen karrierlehetősége, mivel máshoz nem ért. magyarul: az élete. Te sem várhatod el, hogy ezt feladja egy bizonytalan kimenetelű kapcsolatért.

egy fiatal pap előtt van perspektíva, akármeddgig viheti. lehet ő lesz a következő esztergomi érsek.

akármeddig lehet ezen filozofálni, már az első kommentben megmondtam, hogy jó vége csak akkor lesz ha távol tartod magad tőle

először nagyon nehéz, de utána meg esélyed van egy jó, értékes kapcsolatra egy olyan emberrel aki hajlandó neked szentelni az életét, és ezért nem kell egy életre szóló esküjét megszegni, és meghazudtolnia önmagát

dehát neked ehhez nincs erőd, úgyhogy hajrá a saját és az ő életének tönkretételével

És ha tényleg lelki társak és soha nem válnának el és boldogan élnének, amíg meg nem halnak?

Ezt nem lehet előre tudni. Persze, sokan megutálnának, de azok az emberek is önzőek, minden ember önző. Inkább nekem legyen jó az önzőségem miatt, minthogy másoknak legyen jó az én szenvedésem árán, mert ők ugyanúgy átlépnének rajtam. A legjobb az lenne, ha úgy döntötök, hogy örökre együtt maradtok, ha elköltöztök. Egyébként azért mondtam, hogy meg kell tudni, ő mit akar, mert lehet tényleg nem tudna mást dolgozni. De mivel erről nem mondott a kérdező semmit, ezért ezt az opciót is nyitva hagytam. Szerintem ha elmész, akkor egész életedben azon fogsz rágódni, mi lett volna ha... Annak sincs semmi értelme. Nem nagyobb az esélye a válásnak, ha egykori paphoz mész hozzá, sőt. A lényeg az, hogy egy alaposan megfontolt döntést hozzatok, ismerjétek meg egymást,hogy el tudjátok dönteni, nem kell semmit elkapkodni. Azt sem, ha úgy döntesz, hogy elmész, azt sem, ha összejöttök.

Márpedig szerintem lazán elé állhatsz és elmondhatod neki, csak igyekezz egy olyan alkalmat keresni, amikor nincs más dolga, nem siet misézni, stb. Egész egyszerűen mond el neki, hogy olyan érzéseket táplálsz iránta, ami szerinted nem helyes, és mivel úgy érzed ő is olyan jeleket küld feléd, ami számodra "félreérthető", ezért te úgyérzed szenvedsz, és már nem bírod. Ennyi... ezután majdcsak reagál valamit. Ha olyan választ kapsz, amelyben arról kapsz megerősítést, hogy ő már Istennek él, és bármennyire is könnyebb út lenne, nem mondd le erről, akkor többet ne menj az ő miséjére és kész. Neked is rossz, hogy ott van előtted és tudod soha nem lehet a tiéd, a papnak is rossz hogy mindig ott van a kísértés a szeme előtt. Egyébként én sem vagyok nagyon vallásos, de mintha az rémlene, hogy a papokat felkészítik a kísértésre, és arra hogy ezt ki kell bírniuk, szóval azért mert kicsit megbotlott, és esetleg beléd szeretett egyáltalán nem jelenti azt, hogy engedni is fog a kísértésnek, sőt... Ha saját elhatározásából lett pap, nyilván tudta ez mivel fog járni, és nem fog miattad letérni erről az útról, teszem hozzá én nem is engedném neki, akkor sem ha az a saját boldogságomba kerül, max ha egyszer elém áll, hogy az én beleszólásom nélkül, ő feladta az életét...

Ha én lennék a te helyedben, akár még ma szépen besétálnék hozzá, és elmondanám neki, hogy olyan érzéseket táplálok iránta, amit nem lenne szabad, és ezután nem választási lehetőséget adnék neki, ahogy fentebb írtam, hanem közölném, hogy ezért többet inkább nem jövök a miséjére, így neki is egyszerűbb lesz talán és nekem is. Az hogy valaki lemondjon a fogadalmáról egy olyan dolog, amit szerintem a saját boldogságod érdekében nem szabad elvárni. Azt sem várnám el, hogy egy rendőr miattam mondjon le a hivatásáról csak azért mert mondjuk az veszélyes. Ő ezt az utat választotta, egyrészt elég gagyi, ha már az első kísértésnél feladja, másrészt én mint keresztény "testvér" még véletlenül sem várhatom el, hogy lemondjon arról, ami elvileg nekem is fontos, azaz Istenről, az én kedvemért. A legegyszerűbb ha elmondod neki mivan, és többet nem mész a miséjére. Nehéz út, de még mindig könnyebb mint bármely más lehetőség.

Pont az ilyen esetek miatt kellene feloldani a cölibátust!!

Emberek vagyunk, ha Isten azt akarná, hogy tagadjuk meg az érzéseinket, akkor nem így teremtett volna minket.

Sok pap megszegi a cölibátust,szeretőt tart, ez vajon helyes így, és szintén emiatt egyre kevesebb a pap, mivel nem akarják vállalni ezt.... Más vallásokban is van ahol nincs papi nőtlenség, és mégis tisztelik a hívek az atyát.

Talán megjön az eszük a nagyoknak, és eltörlik egyszer...

A kérdésre válaszolva, mond el neki, aztán meglátod mi lesz, de midenképp tartsd tiszteletben, hogy ő mit akar...

fel is akarják oldani a cölibátust mert az eredetileg se a pap elhivatottságára irányult hanem h az egyházi vagyok(amikor volt még) ne hulljon szét a gyerekek között.

amugy fehérváron volt egy pap akit szegrőlvégről ismertem fiatal ilyen 20-30 év körüli sportos jol kinéző vicces fiatalos szoval normális huszonharminc éves srác. igazábol senki se értette mit keres papként. a vége az lett h másodkézből hallotuk h beleszerett valakibe és otthagyta a papságot. vallásos marad misékre jár meg mindent megtesz amihez nem kell papnak lenni(ministrál áldoztat stb) közben boldog házas azota. szoval van ilyen nem jár érte kiátkozás vagy ilyesmi. ha ő is ugy érzi h fontosabb vagy neki mint a papság aminek a nagyrészét gyakorolhatja anélkülis is h pap legyen hiszen a hit és a vallást nemhogy nemcsak papként de akár templom nélkül is megélheti