Nem érzek semmit sem iránta, mégis meg tud bántani. Miért?

Férfi-nő(Én)kapcsolata. Ismerkedünk, ismerkedünk... jól érzem magam a társaságában, szeretek vele lenni. Ritkán találkozunk és amikor eljön az ideje, hogy elváljunk, akkor én nem szívesen hagyom ott. Sajnálom, hogy mennünk kell.

Nem érzek semmit, de mégis meg tud bántani. Ráadásul olyan kis semmiségekkel, amikor meg direkt köcsögösködik azt meg fel sem veszem. Vagy csak ritkán.

Sok mindent elnézek neki, amit másnak nem tennék.

Néha gondolkodom ezen az egészen, de nem jutok sehová sem.

Kicsit bánatos vagyok, kicsit sajnálom, kicsit örülök, de semmi HÚHA! érzésem sincs. Csak az üresség. (és néha szomorúság)