El fognak múlni valaha ezek az érzéseim első nagy szerelmem iránt?

18 éves lány vagyok. Nagyjából 2 éve megismerkedtem egy fiúval. Nem beszéltünk túl sokat, mégcsak a kinézete se jött be különösen, de hihetetlenül beleszerettem. Azt vettem észre, hogy én sem vagyok közömbös neki, de elképesztő akaratosságom és nyomulásom szerintem elijesztette, ezért nem alakult ki semmi. Nagyjából másfél évig szenvedtem, próbálkoztam kétségbeesetten, de egyre inkább eltaszítottam magamtól, végül már nemis beszéltünk. Ez szép lassú folyamat volt, nem hiszem, hogy egyáltalán feltűnt volna neki. Elhatároztam, hogy egy utolsó "esélyt" adok magunknak, úgy tűnt érdeklődik, nagyon boldog voltam. A találkozót vártam, de nem történt meg, mivel mindenféle ok nélkül megint elutasítóvá vált, kerülte a beszélgetést velem, még le is tiltott MSN-en. Ekkor döntöttem úgy, hogy lezárom a dolgot, összejöttem egy fiúval búfelejtésképp, de nem lett jobb. Nagyjából 4-5 hónappal ezután megismerkedtem a jelenlegi barátommal, akivel 1 éve vagyunk együtt, boldog vagyok és szerelmes. De akárhányszor meglátom az első fiút valahol, vagy meglátom bejelentkezni MSN-re, elfog ugyanaz az érzés, mint régen, izgulni kezdek, órákat gondolkozom miképp tehetem rá a legjobb benyomást, stb. Ha tudom, hogy olyan helyre megyek, ahol összefuthatunk, ösztönösen is azon kezdek gondolkozni, miben tetszenék neki a legjobban. Még mindig szeretném? Mit tegyek? Sajnálom a barátomat, mert nekem nagyon rosszul esne a helyében (nem tud erről, csak annyit, hogy régebben szerelmes voltam belé), de nem tudok mit kezdeni ezekkel az érzésekkel.

Hosszú voltam, bocsánat, de remélem tud valaki segíteni, esetleg tapasztalatokat írni. Köszönöm.