Most én vagyok ennyire szerencsétlen? Vagy miért érzem így? . Bővebben lent. Véleményeket kérnék = (

Ismét a 2. vagyok.

A mostani barátommal elég hosszas idő után tudtam összejönni. Reménytelennek találtam az egészet, eleve a sok év korkülönbség miatt. Féltem kezdeményezni. Attól tartottam hogy majd elutasít egyből, hogy ugyan mit akarhatnék pont én tőle, egy 17 évesen? A másik dolog meg, azt hittem hogy plázapi**ák tetszenek csak neki, mert ő elég pénzes pasi volt már akkor is, sokat adott a külsőre, és tipikus rosszfiú volt, voltak durva húzásai nagyon... Ugyhogy gondolom te sem csodálkozol hogy nem mertem nála kezdeményezni. Viszont akárhányszor láttam, mindig néztem őt, feltűnően :) amit hamar észrevette és elkezdett utánam kérdezősködni, hogy milyen vagyok én? Ugye ő sem azt tervezte, hogy egy tini csajjal fog járni. És amiket hallott rólam, azok alapján szimpatikus lettem neki... Egyre többet találkoztunk "véletlenül" az utcán, csak hogy egymásra köszönjünk.. Bár ha hiszed ha nem fél év telt el, míg megszólított!! Viszont amikor eljött a pillanat és elhívott randizni én utána sikítva hívtam fel a barátnőmet és újságoltam el neki hogy felhívott!!! Gondolhatod mennyire örültem. Meg is volt hamar a randi, aztán utána meg sülve-főve együtt voltunk kb 2.5 évig :) Szóval igy jöttünk mi össze.

Az önbizalomra térve... főként barátomnak köszönhetem, ő mondogatta mindig, hogy miért vagyok ennyire elégedetlen önmagammal, szép vagyok stb... Szóval szépen lassan kialakult bennem hogy elfogadom magam... de ehhez is több év kellett! Meg a tapasztalatoknak is köszönhető ez. Sok év alatt azért az ember kap jót rosszat, és megtanulja kiszűrni hogy mi az amit figyelembe kell venni és mi az amit nem :)

Hát jó....mesélek szerencsétlen életemből, pár részletet.....

családi életem mindig szar volt....apám alkoholista, vert minket.....anyám hülye, késöbbiekben kitérek erre....növérem van kettő is, vagyis csak féltestvéreim...de ök se szerettek soha....hiába volt szép szöke hajam, csodálatos kék szemem, asrácoknak nem tetszettem az oviban...pedig sztem Te is tudod, mindenki mondja, ovis kori szerelmem......hát nálam ez nem létező fogalom....úgyhogy el is döntöttem, majd ha iskolába megyek szebb lesz az élet...iskolámba nem hogy a fiúknak nem tetszettem, nem volt egy barátnőm se,és még a tanároktól is mindig a rosszabb jegyeket kaptam, hiába volt tökéletes a válaszom....A fiúk szerették az ügyes lányokat tesi órán, hát rajtam csak nevetni lehetett.....fejenállni se tudtam, nem hogy mást....mai napig nem tudok fejenállni, elképzelheted milyen béna vagyok.....13évesen elkezdtem járni egy 21 éves sráccal....de nem müködött, mert ő mindenáron leakart velem feküdni, én meg még nem találtam magamat elég érettnek ehhez...szakitottam vele....mire ő kishiján öngyilkos lett, vérrel irt nekem örök szerelmet.....a saját vérével.....de engem ez nem érdekelt....végül nem ölte meg magát......

utána átkerültem középsuliba......volt egy pasim, két és fél hónap után megcsalt a növéremmel, plusz lesmárolt egy pasit.....szakítanom kellett vele....mert háth senki se szeretne egy olyan srácot aki ilyen efféle afférokat elkövet.....közben anyámék elváltak, maradtam a 3 nöszeméllyel, akik nem szerettek.....nagy nehezen összejött egy járásféle egy nagyon jó pasival.....késöbb mikor már lefeküdtünk volna, kiderült hogy a fiúkat szereti, csak azért járt velem, hogy egy kisvárosban ne bukjon le.....és ezt úgy tudtam meg, hogy nem találkozott velem két hétig, sirtam sirtam, majd irt egy sms-t....szar az élet....a középsuliban nem voltak barátaim.....elkezdtem járni 17 évesen egy sráccal...azt hittem végre boldog lehetek, két és fél év után bejelentette, hogy szakít velem mert 56kilo vagyok, és nem 42.....plusz elege van abból hogy szeretem.....látod ez is bün.....aztán erre rá, anyám bepasizott.....és engem kirakott az utcára.....szerencse, hogy voltak mellettem azért olyan emberek akik megmentettek, és lakhattam náluk....persze pasi még mindig nem jelent meg.....mivel el is határoztam hogy soha többé nem leszek szerelmes......aztán végül pár hónappal ezelött a munkahelyemen felfigyeltem egy srácra.....más mint a többi....be kellett ismernem, szerelmes vagyok.....de hát ki szeretne bele egy ilyen lányba????aki mindenhez béna, és más fiúk szerint csúnya.....de azért beszélgettem vele.....eljött velem koncertre, néztük a csillagokat egy egész éjjelen át......és én egyrejobban megszerettem......aztán mit ad isten....tegnap elött voltam vele koncerten.....úgy alakult hogy jól berúgtunk....és megcsókolt...semmi több, csak egy csók.....most mondhatnád, de jó hisz megcsókolt....de nem mondod, mert képzeld sajnos tegnap már nem emlékezett rá.....egyáltalán...pedig azt már tudja hogy én szeretem, észrevette......de a csókra nem emlékszik...nagyon be volt rúgva......én meg nem vagyok elég bátor ahhoz hogy eszébe juttasam......szóval ez csak a töredéke....még mindig azt hiszed Te vagy a szerencsétlen??? :) ne hidd.....és próbálj meg boldog lenni, neked legalább vannak barátaid....

Én egy 18 éves fiú vagyok és én is ilyen félénk visszahúzódó

vagyok. Nekem nincsen egy csepp önbizalmam se, amikor meglátok egy lányt aki tetszik nekem akkor leértékelem magamat azonnal. Nem tudom hogy miért. Sohasem volt még barátnőm, egyszer sem kaptam egy lánytól se puszit se ölelést az eddigi életemben. Barátaim nincsenek, haverjaim se nagyon vannak. És a szüleimmel se vagyok én se valami jó viszonyban. Most már nekem egyre jobban kéne barátnő akit tudnék szeretni átölelni stb..:):) (Szeretethiányom van).:S:S és akkor talán megváltozna az önbizalmam is.

2 dolog összefüggését látom.

Egyrészt, hogy azok az emberek, akiknek nincs normális, támogató családja, akire számíthat, ahol szeretik, ahonnan sok megerősítést, támogatást, törődést, szeretetet kap, azok az emberek lesznek: önbizalomhiányosak, félénkek, befelé fordulóak! Ne hagyjátok hogy a rossz családi viszonyok nagy mértékben hassanak rátok! Próbáld meg legyőzni félelmeidet, aggodalmaidat, a családját senki sem választotta, mindenkinek olyan jut belőlem amilyen! Ezen kívül te még lehetsz az életben szerencsés, lehet jó munkád, tanulhatsz jól, haverkodhatsz és lehet szerelmed!

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 2010-12-30 15:13

Téged is kirakott anyád egy pasi miatt? Akkor már ketten vagyunk. Nem fértem bele a családi idillbe.

Kedves kérdező! A pszichológus nem rosz ötlet. Nem fog megváltani, de valószínűleg olyan ember lesz aki sok történetett hallott már. Majdnem olyan vele, mint egy jó beszélgető partnerrel. Csupán annyi a különbség, hogy van néhány apró értelemszerű szabály. Így például nem az ő magánélete a téma és alapvetően ő irányítja a beszélgetést. Még akkor is ha látszólag te vezetsz. Egy kicsit türelmesnek és kitartónak kell lenni mert nem a pszichológusok ritkán tudnak olyan azonnal ható segítséget adni mint a gyógyszerek.

Amúgy már csak azért is érdemes elmenni, mert semmit se veszíthetsz. Legfeljebb ha ő úgy látja, akkor annyit mond minden rendben van.