én is jövök most a kisugárzással. Na jó, lépjünk tovább, oké?

nem a kisugárzásom vesztettem el, hanem az emberi mivoltom, a büszkeségem és becsületem. írtam már egy ilyen kérdést, de hát írok most mégegyszer. a lány, akiért harcoltam nagyon sokat, akit szerettem, egyszerűen feljelentett, megalázott (többedmagával), kigúnyolt és a rendőrséget is felhasználta ellenem, meg a rokonságát. tudni kell, hogy ez a "nőstény" régebben nagyon sokra tartott, ragaszkodott hozzám. most viszont úgy kezel, mint egy darab rongyot, pokrócot. mindig is erős akaratom volt, alapjában véve optimista, céltudatos voltam, segítettem azokat, akik nem voltak képesek megállni a lábukon (ez a lány is ilyen volt), mondjuk úgy, hogy igazából önfeláldozó voltam, de mégis, azt hiszem, elég erős, egyéni világnézettel rendelkeztem. nem féltem sem a konfliktusoktól, sem a nehézségektől, általában mindegyikből jól kijöttem. a lényeg viszont az, hogy most összeomlottam. ez már nekem is túl sok volt, és elég övön aluli csapás volt ez a feljelentés tőle, a sok igazságtalanság, és a jócselekedeteim is felhasználták ellenem. voltaképp: ártatlanként hurcoltak, hurcolnak meg, és senki nem áll ki aktívan mellettem. tükörbe nem tudok nézni, utcán nem tudok emberként végigvonulni, olyan szinten megaláztak, letörték az önbecsülésem, önbizalmam, és az abba vetett hitet, hogy a szeretetnek egyáltalán van-e célja, van-e lényege, vagy hatása... nem tudom, mit tehetnék, egy ócska sz-r lettem, egy magabiztos, alapjában véve másokért élő emberből...