Válni akartam de terhes lett a feleségem. Tenni fogom a kötelességem de hogy nyomjam el az érzéseimet?

Négy éve vagyunk házasok, de egyre menthetetlenebbnek éreztem az egészet. Nem vagyok boldog. Hiába beszéltem többször a nejemmel, csak állunk a langyos vízben. Ő irányít meg az anyja. A nejem pár hónap után otthagy minden munkát. Itthon néha főz valamit, hetente egyszer, inkább az anyjától hoz kaját vagy rendel. Többször főzök én, takarítani is én szoktam, pedig hol éjjel hol nappal dolgozom. Szex jó ha másfél havonta, olyan is.. Esküvő után teherbe esett de elvetélt. Emiatt és hogy azóta nem sikerült gyerek összetört és pszichológushoz jár. Nem akartam fájdalmat okozni a válással. De felbukkant a volt barátnőm akit nagyon szerettem. Megmondta hogy ő nem akar nős férfi szeretője lenni de rábeszélni sem a válásra. Benne is és bennem is előbukkantak régi érzelmek. Szeretne gyereket és belegondoltam, hogy ha nekünk lenne közös gyermekünk… boldog voltam a gondolattól.

Kezdtem összeszedni magam m, hogy beszéljek a nejemmel, erre pár napja közölte, hogy babát vár.

Lesokkolódtam. Persze örülök neki, de mégsem vagyok teljesen boldog. Sajnálom szörnyen hangzik, de valahol csalódott vagyok. Persze nem mondtam semmit végül a nejemnek. Mellettük maradok. A volt barátnőmnek is elmondtam, aki gratulált majd elköszönt mert nekem ott lesz a családom. Végleg elvesztettem őt.

Szeretném az érzelmeimet minél jobban elnyomni és csak rájuk koncentrálni de félek, hogy rossz szájíz marad bennem

Innentől, hogy csak kis lépés hiányzott.

Abba pedig fájdalmas belegondolnom, hogy a volt barátnőm talál egy másik férfit és vele lesz közös gyermekük.

A nejemmel kár is beszélnem, eddig is felesleges volt. Tudom, hogy a gyerek nem old meg mindent de azért bízom hátha jobb lesz.

A kérdés nekem jobb lesz e lelkileg??

F 36