Ha nem vonzódom a pasihoz akkor azért vigyorgok mint egy szeremles mert most ért csalódás?

Jó, ha tudod, hogy ki miért van veled, és te miért vagy valakivel.

Úgy látom, ebben az esetben egyáltalán nem egyeznek a miértjeitek, azaz az okaitok és a céljaitok.

Te annyira vágysz már egy jó szóra, hogy képes vagy elhinni, hogy ő az igazi.

"Gondolom ezèrt és majd elmúlik a dolog mert tényleg nem az esetem. Csak akkor meg nem értem magam."

Kérdező tanácsot adtam. Mit bánom én nyugodtan szexelj a kollégáddal, vagy járj akkor is ha egyáltalán mint férfi nem vonz. Engem nem zavar hanem téged annyira, hogy kérdést írtál ki. Ne már én legyek a boxolózsákod mert annyira önbecsülés nélküli nő vagy, hogy pár szép szóra mindjárt ugrana, azonnal mosolyog mint a vadalma. Eléggé baj, hogy neked a kis bedobott szeretetmorzsák elegendőek. De hát ha neked így jó akkor jó.

A munkahelyen en is jol erzem magam olyan pasikkal akik okosak intelligensek értelmesek jófejek humorosak ugyan de bottal se kategoria nalam. (Vagy magánéletben amugy össze se illenénk de munkahelyen tökeletes "munkahelyipárt" alkotunk.)

Nekem ezt a munkahely teszi, hogy jobb társaságom szünetre, vagy a malom igavonás mellett úgysincs.

Nők közt a mobbing megy, nem épp a laza tarsalgás és poénkodások. Vagy egymást beszélik ki. Velük egy egy kávézásnál inkább hányingerem szokott lenni.

Köze nincs a szerelemhez amugy. Mégha kémia is lenne benne.

Mert pl akivel nem jönnénk ki magánéletben azzal munkahelyen elvagyok kémia flört is megy csak épp egy nárcisztikus arrogáns hullámzo pasas is egyben(2arcú), kb magánéletben kész csőd lenne vele.

Vagy pl van a másik pasi aki intelligens nagyon jol kijövünk nevetunk meg stb csak épp tokás meg hasonlók.

Köze sincs az erzelmekhez szerelemhez annak ha vkivel jol el tudsz lenni társalogni. Ez nulla semmi szexhez is kapcsolathoz is, szerelemhez meg végképp kevés.

Legalábbis nálam.