Csak én vagyok ilyen? Ez csak nekem fontos?

Hatalmas örömmel olvastam a soraidat kedves Kérdező! (Engem mégsem akar a párom támogatni hasonló helyzetben, de az én élethelyzetem szöges ellentétben van az általában megszokottakkal...)

Szerintem írhatunk privátot egymásnak! Előre szólok, hogy párkapcsolat nem lesz ebből egyáltalán, csak motivációs ismeretség maximum. Ha egy hölgy még pályakezdő korú, akkor az értékrendje sem fog megszilárdulni nagyon, erre számíthatsz.

Legfeljebb 30 év körülieket lehet először "komolyabb életkorú"-nak nevezni. Addig még sokan eltévedhetnek az éretlenek között. Pláne a mai világban, ahol a hatalmas fogyasztói kiszolgálásban egyre nagyobb a kényelemszeretet...

Tehát neked is legalább 40 év körülinek kell lenned a sikereid valódi csúcsának megéléséhez - vagy legalábbis több, mint 35 évesnek.

Mellettem meg kikupálódott nem egy pasi egyiknek diplomaja lett másik csopvez lett aztan otthagytak.

Rajtam kapaszkodtak fel es annyi se volt hogy köszönöm.

Nagyon köszönöm ezt a történetet, amit leírtál, kedves 5-ös! (Talán csak a budapestiek ilyen hálátlanok, vagy a vidékiek is?)

Olyan állásfoglalásról is hallottam, hogy leginkább külföldi férfi a jó. (Nekem is külföldiekkel volt a legjobb tapasztalatom, amíg a COVID járvány kitörését megelőzően angol teaházba járhattam. Nem búvalbéleltek, hanem vidámak és meg tudják becsülni az élet apró örömeit is.)

Nem csak neked. Egy korábbi párom, mikor megismerkedtünk, egy magánklinikán volt recepciós. Nagyon sokat unszoltam, hogy tanuljon tovább, mert sokkal többre volt hivatott, mint arra a munkára. Rengeteg konfliktusunk, veszekedésünk volt ebből, úgy érezte, hogy így nem felel meg nekem és/vagy a családomnak. Végül beadta a derekát, elment az egyetemre és lediplomázott, bár ekkor már nem voltam vele, mert teljesen más okból kifolyólag szétmentünk, ennek kb. 15 éve.

Tavaly nyáron teljesen véletlenül egy telekocsival együtt utaztunk, úgyhogy beszélgettünk egy kicsit. Elmondta, hogy anno mennyire rosszul esett neki, és bár ez a mai napig eszébe jut, ráadásul a szakításunk kapcsán is elég mély sebet ejtettem, nagyon hálás nekem, mert ha én akkor nem erőltetem, valószínűleg még mindig ugyanott dolgozna, ehhez képest olyan munkája van, amit szeret, és amiből sokkal jobban megél.

Ez még úgy is jól tud esni az embernek, ha tudom, hogy egyébként nem örömmel gondol rám.