Csak én érzem úgy, hogy a nők szívesen azonosulnak a "hagyományos" női szerepekkel, mint pl. főzés, mosás, gyerekkel levés?

20# Nem, látom te ezt nem érted. Az, hogy egyik szülő sem pótolja a másikat, az nem azt jelenti hogy bármelyiküknél el lehetne helyezni a gyerekeket.

Itt az elsődlegesen van a hangsúly, és az mindig is az anya marad és ez nem véletlenül van így, a gyerekek jobban kötődnek az anyjukhoz. De elég csak megkérdezni téged ha kisgyerekként választanod kéne melyik szülődnél lettél volna a gyerekek az anyjukat választanák ez nem kérdés.

Nyilván a nőknek is eltérő személyiségük van.

Vannak nők, akiknek jobban bejön a hagyományosabb szerep, és vannak akik nem.

Én pl eleve nem akarok gyereket, szóval számomra az egyik legrosszabb büntetés lenne, ha gyereket kéne kihordanom, szülnöm és nevelnem. Más pedig ezt tekinti élete legszebb részének, nagy családra vágyik, és szívesen lenne főállású anya.

A legnagyobb baj azzal van, hogy manapság a nőknek is ugyanannyit kell dolgozni munkahelyen mint a férfiaknak, és emellé várná el a társadalom, hogy vigye a háztartást és foglalkozzon a gyerekekkel. Ez nagyon nem oké. VAGY hagyományos családmodell, ahol a betevőt megkeresni a férfi dolga, VAGY pedig modern családmodell, ahol (kb) 50-50% a munka és az otthoni feladatok megoszlása. Szerintem mindkettő korrekt, és a két fél személyiségén múlik hogy melyik válik be, de az a fajta "hibrid" ami sajnos elterjedt, az nem korrekt egyáltalán.

Ez személyiségfüggő szerintem. Én pl ezen hagyományos női munkának titulált dolgoknak csak egy részét szeretem.

Például takarítani én nem szeretek, viszont főzni, sütni imádok. Gyermekekkel foglalkozni is szeretek, nem véletlenül tanulok óvónőnek a munkám mellett, és a párommal gyermeket is szeretnénk az esküvő után.

Nálunk is sokszor az elsők közt szerepel az, hogy mit főzzek, esetleg süssek valami sütit, mert imádom ezeket csinálni. De olyan is van, hogy ő főz valami egyszerűbb kaját, ez főleg most ebben a vizsga időszakban volt jellemző, mikor a napjaim tiszta káoszok voltak. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett ez.

Igen, alap, hogy kiveszed a részedet apukaként is a gyereknevelésből. Én személy szerint nem várnám el, hogy apuka rohanjon el a munkából, mert beteg a gyerek, de mikor otthon van, igenis foglalkozzon vele.

Valóban, váláskor a gyerekek a legtöbbször az anyához kerülnek, persze nem mindig. Én is anyához kerültem, pedig apánál jobb lett volna. Magasabb fizetés, családi ház, közelebb van az iskolához, lazább beosztás, plusz alapból jobb a vele való kapcsolat már az elejétől fogva.

Ez talán azért is van, mert a társadalomba bele van ivódva az, hogy a gyerek nevelése kizárólag a nő dolga, elég, ha apuka 2 hetente elviszi egy hétvégére, meg költ rá minimális pénzösszeget, persze jobb esetben. Rosszabb esetben meg elmegy egy Isten háta mögötti helyre, és soha többet nem kapunk róla hírt. Amúgy meg...Miért kéne, hogy mindenképpen 50-50 elosztás legyen? Legyen inkább ténylegesen 50-50% az esélye annak, hogy az anya, vagy az apa kapja meg a gyereket.

Egyébként én is azt gondolom, mint az utolsó válaszoló. Vagy hagyományos, vagy modern, a kettő együtt nem igazán működőképes hosszútávon. Legalábbis úgy, hogy a pár tagjai többé-kevésbé boldogok is legyenek, úgy nem.