Gyerekkorában bántalmazott, nem szeretett felnőtt férfi, fog e valaha normálisan szeretni?

Meg hát ezt egy ideig lehet csak mondani, hogy a gyerekkor miatt, nem mehet ki erre az egész élet, mint mentegetőzés. A felelősség onnan van, hogy az adott dolgokból hozom ki a legjobbat. Ha szükséges lemegyek pszichológushoz, meg kineziológushoz, meg gyógyítom az apa-anyasebet, vagy mit tudom én, bármi.

De mivel láthatóan őt nem foglalkoztatja a téma, nincs igénye ölésre, csókra, intimitásra, így szerintem nincs miben reménykedni.

Nem nem akar változni, hanem kics.szettül nehéz változni.

Hogyha valaki úgy nő fel 20-24 éven át, hogy szrnak a fejére, kimondva vagy kimondatlanul, az nem lesz képes egy-kétév alatt megválrtozni, mert annyira mélyen hordozza a traumákat.

Én már nyolcéve a vőlegényemmel élek - és tízéve a szüleim felé sem néztem - de hogyha vita közben hangosabban szól hozzám, azonnal húzódok vissza, mert attól félek, ordítani fog. Nem fog, de ordításban nőttem fel, ezek a minták nem törlődnek ki sohasem.

Tizenegyes, szerintem elég sokan járunk a kretén bántalmazó családunk miatt pszichológushoz, de ha így nősz fel, akkor ez a személyiséged részévé válik! és kétév, de nyolcév terápia is lószar, hogy leküzdd.

Persze, hogyha neked normális életed volt, nem egy elb...tt fos, akkor nem értheted, és okoskodhatsz valamiről, amiről semmit nem tudsz.

12 / 13

Rendben, akkor adjatok ti is tanácsot a Kérdezőnek, hogy hogyan legyen boldog abban, amire neki igénye van a másik pedig nem adja meg.

A családok javarészében vannak/voltak problémák, ahogy nálunk is. Senki se mondta, hogy könnyű, meg egyszerű változtatni. Hanem azt, hogy ez nem lehet felmentés mindenre.

16

Igen... akár ez is lehet.